Kezdőlap » Rabbi Slomo Ganzfried : Kicur Sulhán Áruch » Niszan havának szabályai » 94. fejezet Az udvarok eruvval való egybekapcsolásának szabályai

94. fejezet Az udvarok eruvval való egybekapcsolásának szabályai

1. Ha két vagy három zsidó ember lakik egy udvarban, mindegyik a maga lakásában, tilos bármit is vinni a lakóházakból az udvarra, az udvarról a lakóházakba, vagy az egyik lakásból a másikba, ha nem is az udvaron keresztül, például az egyik ház ablakából vagy ajtajából a másiknak az ajtajába vagy ablakába is tilos vinni. (l. Magen Abr. 366. fej. 1. p.). Ezért kötelességük az udvarban levő lakásokat az eruv szertartással összekapcsolni, hogy bűnbe ne botoljanak.

2. Ha két udvar között ajtóbejárat van, akkor ha akarják, mindegyik udvar lakói csinálhatnak a maguk részére külön eruvot és akkor mindegyik udvar lakójának szabad a maga udvarában vinni, de nem szabad az egyik udvarból a másikba vinni oly tárgyakat, melyek a sabbosz beálltakor még a lakóházban voltak. Ha pedig akarják, mindkét udvar lakói egy eruvot is csinálhatnak, hogy az egyik udvarból a másikba is oly tárgyakat is vihessenek, melyek a sabbosz beálltakor még a lakóházban voltak. Ha akár olyan ablak van is a két udvar között, mely legalábbis négy arasz magas és négy arasz széles és a földről számított tíz arasz magasságán belül van és nincsen rajta rács, szintén csinálhatnak együtt eruvot, de ha a méreteknél kisebb (vagy tíz arasznál magasabban áll) nem csinálhatnak együtt eruvot. Ha két ház között van ablak, még ha tíz arasznál magasabban áll is a földtől, a két ház lakói csinálhatnak együtt eruvot (mert a ház olyan, mintha teljesen betöltött volna).

3. Ha két udvar van, egyik a másikban és a belső udvar lakóinak csak a külső udvaron keresztül van útjuk az utcára, mert a két udvar között ajtó van és azon át járnak, – ha akarják, – csinálhatnak együtt eruvot. Ha nem együtt csináltak eruvot, hanem csak a belső udvar lakói csináltak külön, azoknak szabad vinni a maguk udvarában, a külső udvar lakóinak azonban abban és abba vinni tilos. Ha a belső udvar lakói nem csináltak, hanem csak a külső udvar lakói csináltak külön eruvot, ez az eruv a külső udvar lakóinak sem használ, mivel a belső udvar lakóinak szabad járásuk van a külső udvaron keresztül, ezek tiltottá teszik a vitelt a külső udvar lakóinak. Ez az eset csak akkor áll fenn, ha a belső udvar lakói nem csináltak eruvot, mert akkor, mivelhogy ők a maguk udvarában is tilossá teszik egymásnak a vivést, olyan »láb«-nak mondhatók, – »melynek a maga helyén is tilos vinni«, az olyan láb pedig, mely a maga helyén, területén nem vihet, tilossá teszi a vivést más területen is. De ha ezek, – a belső udvar lakói, – is csináltak maguknak külön eruvot, akkor szabad vinniök a maguk területén, az olyan láb pedig, mely a maga területén vihet, nem teszi már tilossá a külső udvaron való vivést sem. Ugyanígy áll, ha a belső udvarban csak egy zsidó lakik, akinek tehát szabad vinni a maga területén, a külső udvart sem teszi tiltottá. Ha a belső udvarban két zsidó lakik, akik nem csináltak eruvot, habár a külsőben nem lakik csak egy, – mivel a lábuk tilos vinni a maguk helyén, tilossá teszik a vivést ennek a külső udvarban lakó egy zsidónak is.

4. Az emeletre épített lakásoknak, ha előttük folyosó van, ahonnan lépcsőkön mennek le az udvarra, az udvarról pedig az utcára, az a szabályuk, mint a két egymásba eső udvarnak, és ez esetben a folyosó olyan, mint az előző pontban a belső udvar.

5. Olyan házban, melyben két lakás van, vagyis van egy előszobája (folyosója, konyhája), amelyből mind a két lakás nyílik és mindkét lakásban külön gazda, családfő lakik, ezeknek a lakásukból még az előszobába is tilos bármit is kivinni. Ugyanígy van egy lakásnál is, mely két lakószobára van osztva, amelyben valóban ketten is laknak. Habár a belső szobának nem nyílik máshova ajtaja mint a külső szobára, a külső szobán keresztül járnak az udvarra, mindamellett mindaddig, míg eruvot nem csinálnak, tilos még az egyik szobából a másikba is bármit átvinni. (Ha a két ház vagy lakás gazdája egy, az egyiket csak bérbe adta a felebarátjának, de az ő keze is rendelkezik benne – annyiban, hogy beleállíthat valamit -, l. Sulch. Aruch 370. fejezetét és Chajjé Adam 73. fej. 3. és 4. pontját.)

6. Hogyan végzik az eruv szertartást (a leghelyesebben)? Az udvarban lakó lakástulajdonosok egyike még erev sabbosz (péntek) napján vesz egy egész kenyeret a magáéból és egy másik zsidó (megbízott által) tulajdonába adja azt a többi zsidónak is, azaz kijelenti ezt olyan nyelven és szavakkal, hogy ezt a másik megérthesse: Vedd ezt a kenyeret és emeld a tulajdonába a többi zsidónak is, akik ebben az udvarban (vagy ezekben az udvarokban) laknak. Amaz pedig veszi a kenyeret és felemeli egy arasznyira, az éruv szertartást végző azután megint átveszi tőle s ezt az áldást mondja: Légy áldott Örökkévaló, Istenünk, a világ Királya, ki megszentelt bennünket parancsolataival és megparancsolta nekünk az eruv (szertartás) parancsát, utána pedig azt mondja: Ezen eruv által legyen szabad nekünk ki- és bevinni a házakból az udvarra, az udvarról a házakba és az egyik házból (lakásból) a másikba, nekünk és minden zsidónak, ki ezen udvar házaiban lakik. Mivelhogy mindegyiknek van tulajdonrésze a kenyérben, mely a sabbosz beálltával az eruvszertartást végzőnek lakásában fekszik, valamennyit olybá lehet tekinteni, mintha abban a lakásban laknának, azért szabad vinniök a házakból (lakásokból az udvarra, az udvarról a házakba (lakásokba) és az egész udvarban.

7. A többi lakót a kenyérnek résztulajdonosává csakis más által teheti, ezért nem teheti kiskorú fia vagy leánya által, ha azok már önállóak is és nem is az ő asztalára támaszkodnak, mert azok keze csak olyan, mint az ő keze. De más kiskorú által már elsajátíttathatja (mert a mesterrabbik nézete szerint a kiskorú is szerezhet tulajdonjogot másoknak). Ha csak lehet, ne sajátítsa oda nekik sem a felesége által, kinek eltartásáról (kenyeréről) ő gondoskodik, sem nagykorú fia vagy leánya útján, ha az ő asztalára támaszkodnak, mert némelyek szerint az ő kezük is olybá számít, mint az ő keze. De ha nem akad más ember a keze ügyébe, azok is elsajátíthatják a többi részére. Ha a fia már nős, bár az ő asztaláról étkezik, – mindenki szerint képes a többi lakó részére tulajdonjogot szerezni.

8. Mi az éruvkenyér mértéke? Ha tizennyolc vagy ennél kevesebb házigazda (családapa) lakik az udvar(ok)ban, a kenyérben mindegyiknek legalább egy szárított füge nagyságú (egy tojás harmada) része legyen, kivéve az eruv szertartást végző családfőt, aki a kenyeret a maga lakásában tartja, (mert ő nem volna köteles kenyeret adni hozzá, hiszen anélkül is lakója a lakásnak). Ha tizennyolcnál többen vannak, akár ezren is, a kenyér mértéke két étkezésre számított eledel, ami tizennyolc szárított füge, azaz hat tojás mennyisége, mások azt mondják, hogy a mértéke nyolc tojásnak felel meg (ezek szerint egy szárított füge kb. egyharmad meg egy kilenced tojás, négykilenced tojás).

9. Kell, hogy az eruvszertartást végzőt ne bántsa, ha a kenyeret mások eszik meg, mert ha bántja, már nem érvényes az eruv. Azért ügyelni kell arra, hogy ne olyan eledellel végezzék az eruv szertartást, amit a sabboszszükségletükre készítettek.

10. Az eruvnak olyan helyen kell feküdnie, hogy a lakók közül, akiknek a részére az eruv készült, estalkonyatkor oda bármelyik bemehessen. Ezért, ha ott vagy az egyik házban – Isten ments! – halott van, a lakók egyike pedig kohen és mint ilyen nem mehet be az eruv helyiségébe, az eruv érvénytelen (1. Pri Megadim: Misbecot Zahab 366. fej. végén).

11. Az udvarokat egybekapcsoló eruv chacerot szertartást minden erev sabbosz (péntek) napján el kell végezni és sabboszkor szegjék fel az eruvkenyeret, mint 1. alább a 102. fej. 2. p.-jában. (Mert teljesnek csak a sabbosz beálltakor kell lennie). De ha félő, hogy egyszer elfeledi, végezheti az eruv szertartást a jövő pészach ünnepig következő minden sabboszra egy kenyérrel és mikor imájában a szavakat mondja: »ezen eruv által« stb. így fejezze be: »Isten segítségével jövő peszachig következő minden sabboszra«. Ezt a kenyeret vékonyra és jól süssék át, hogy meg ne romoljék. A peszach hetének sabboszára az eruvszertartást teljes és kóser maccóval (pászkával) végezzék.

12. Jomtovra (ünnepre) nem kell az udvarokat összekapcsoló eruv chacerot szertartás, ha az ünnep erev sabboszra (péntekre) esik, a szertartást már az ünnepet megelőző napon kell elvégezni.

13. Aki az egyik helyen étkezik, a másik helyen alszik, e tekintetben az a hely a lényeges, ahol étkezik, ott teszi (ha külön szobában a magáéból evett és nem volt része az eruvban) tilossá a vitelt, de azon a helyen, ahol meghál, nem teszi tilossá.

14. Ki mint vendég tartózkodik az udvarban, némelyek szerint még ha különálló házban is időzik, ha nem állandóan tartózkodik ott, hanem csak harminc napra, vagy még kevesebbre, nem teszi az udvar lakóinak a vitelt tilossá és mindnyájuknak szabad vinni akár a családfők, akár az idegen vendég lakásából, még ha több is az idegen vendég és csak egy a házigazda. De csak akkor, ha ez a házigazda állandóan ott lakik, még ha nem is zsidó (l. jad Efraim), mert az idegen vendégek hozzátartozóknak és nem külön ott tartózkodóknak tekintetnek. Ha csupán idegen vendég van, ezek egymásnak, ha mindegyiknek külön szobája van az étkezésre, tilossá teszik a vitelt. Ha nemzsidó is van közöttük, mint később látjuk, bérbe kell venni tőle jogát. Mások szerint nincs különbség állandóan ott lakó házigazda és ideiglenesen ott tartózkodó vendég között, mihelyt külön szobája van az étkezésre, érvénybe lép rája az állandóan ott lakó szabálya (1. az Eben Haózér könyvét). Helyesebb is már eleve ezt a szigorúbb felfogást követni. Az eruvszertartását ily esetben bróchó nélkül kell végezni. Megtörtént esetben utólag az előbbi véleményre is támaszkodhatnak.

15. Ha zsidó ember nemzsidó emberrel lakik egy udvarban, a nemzsidó nem teszi a zsidó lakó számára tiltottá a vitelt, szabad vinnie akár a lakásból az udvarra, akár az udvarról a lakásba. Még ha két vagy több zsidó lakik is ott oly módon, hogy eruvra nincs szükségük (mint fentebb a 13. pontban kifejtettük), akkor sem teszi a nemzsidó tilossá a vitelt. De ha két vagy több zsidó lakik ott, kik kötelesek az eruvszertartást elvégezni, akkor az ott lakó nemzsidó tilossá teszi nekik és csak akkor végezhetik az eruvot, ha a nemzsidó tulajdonjogát bérbe veszik. Ha két vagy több nemzsidó lakik az udvarban, mindegyiknek jogát külön, külön kell bérbe venni.

16. Ha a nemzsidó nem is abban az udvarban lakik, de az utcára csak azon az udvaron keresztül járhat, amelyben a zsidók laknak, vagy ha ő az emeleten lakik és lépcsője vezet le az udvarra, szintén tilossá teheti a vivést.

17. Ha az udvar a zsidóé, de bérbe vagy kölcsön adott abban lakást a nemzsidónak, az nem teszi tilossá, mert bizonyára nem azzal a szándékkal adta neki kölcsön vagy bérbe, hogy az ott lakó zsidóknak a vivést tilossá tegye, még ha az udvar tulajdonosa maga nem is lakik ott.

18. Hogyan kell ezt a jogot bérbe venni? Azt mondja neki a zsidó: »Add nekem ezért a pénzért bérbe a jogodat«, nem kell kimondania: »azért, hogy a vivést megengedjed.« De ha azt mondta neki: Add nekem a jogodat, – nem használ, ha ki is jelenti, azért, hogy az udvarban vihessek.

19. Ezt a jogot a nemzsidó feleségétől, sőt alkalmazottjától is bérbe veheti.

20. Ha általánosságban (nem kiszabott időre) vette bérbe a jogot, az érvényes mindaddig, hogy a nemzsidó azt vissza nem vonja – és ott lakik. De ha ez kiköltözött onnan és más nemzsidó jött a helyébe lakni, ettől a másodiktól külön kell bérbe venni. Ha kiszabott időre vette bérbe és ezidőközben adta a nemzsidó a lakását bérbe egy másik nemzsidónak, az első bérszerződés a lejártáig érvényes. De ha a bérbe adó nemzsidó ezen időközben meghalt, vagy másnak adta ki a lakását, akkor az örököstől vagy a vevőtől újból ki kell bérelni a jogot. Ha a nemzsidó alkalmazottjától általánosságban és nem időre vette bérbe a jogot, a bérlet csak addig érvényes, míg ez az alkalmazottja nála van, de ha megállapított időre vette bérbe, a bérlet a megállapított ideig akkor is érvényes, ha az alkalmazott közben eltávozott.

21. Mindenkor, hogy a bérlet megszűnt és újból kell a jogot kibérelni, új eruvot is kell végeznie, mert az udvarok egybekapcsolt volta nem lép másképp újból érvénybe (nem éled fel újra).

22. Ha lehetetlen ezt a jogot tőle bérbe kapni, kérje meg az egyik ott lakó zsidó, hogy a tulajdonában lévő lakásban adjon neki külön rendelkezésére valamely helyet kölcsön, ahol bizonyos tárgyát elhelyezhetné, ha megkapta az engedélyt, tegye ott le a tárgyat, amivel szolgalmi jogot szerzett arra a helyre. Ha a sabbosz beállta előtt el is viszi onnan holmiját, mivel a zsidónak jogában volt sabboszon át is ott tartani, olybá vehető, mintha tulajdonrésze volna a lakásban és ez a zsidó az udvar minden lakójának bérbe adhatja jogát.

23. A hit törvényét megtagadó, vagy a sabboszt (némelyek szerint akár valamely rabbinikus tilalom megszegésével is) nyilvánosan megszentségtelenítő zsidó e tekintetben olyan, mint a nemzsidó, az ő jogát, engedélyét is bérbe kell venni.

24. Sok községben az utcákat és tereket eruv (azaz kapualakú stb.) sorompókkal látják el és a nemzsidóktól kibérelik azt a jogot, hogy sabbosz napján az egész városban hordhassanak. Minden intézkedésükben követniök kell az ebben jártas és tapasztalt rabbinak utasításait. Az ily helyeken az eruvszertartás kenyerét (maccóját) a zsinagógában szokták elhelyezni. (Az eruv társas jogánál fogva az összekapcsolt udvaroknak utca jellegük van, kenyerüknek sem kell tehát okvetlen magánlakásban feküdnie.)

25. De oly helyeken, hol a város nincs ellátva eruvsorompókkal, ha el is végzik az eruv chacerot szertartását, hogy a zsinagóga udvarában lakók hordhassanak, nem szabad az eruvkenyeret a zsinagógában tartani, hanem az egyik lakásban kell elhelyezni (1. Machacit Hasekel 365. fej. végén, a Chacham Cbi nevében).

26. Ha vannak a városban eruvsorompók, de sabbosz napján megromlott az eruv, akkor mindazokban az udvarokban, melyek szabályosan körül vannak határolva, kerítésfalukon pedig tilos falrés nincsen (1. fentebb 82. fej. 4. és 5. pontjait), még ha több lakóház van is az udvarokban, szabad hordani az egész napon. Bár az eruv chacerot kenyere most más területen van, melyet ettől az udvartól elválasztottak, mindamellett szabad a vivés, mert ebben a tekintetben azt mondjuk: ha ezen a sabbosznapon már szabad volt hordani, – szabad az egész napon. De mert nagyon is tartani kell attól, hogy sokan megbotlanak, megtévednek és mivel eddig megengedett módon hordhattak, hordani fognak most is, oly helyen is, ahol hordani nem szabad, azért, ha csak lehet, szabad az eruvot nemzsidóval kijavíttatni. Ha a kapu alakjában szakadt le a kötél és a nemzsidó egy zsinórral, vagy egy csomóval és rajta egy zsinórral ki tudja javítani, annál jobb.

27. Ha ünnep esik erev sabbosz (péntek) napjára és akkor romlik meg az eruv, bár az eruv ünnep napján is használ oly dolgok vitelére, melyek nem éppen szükségesek (l. lej. 98. fej. 34. p.) mégsem mondjuk, hogy azért, mert az ünnepen szabad volt hordani, meg vagyon engedve sabbosz napján is, mert az ünnepnap és a sabbosznap két különböző szentség.