Kezdőlap » Rabbi Slomo Ganzfried : Kicur Sulhán Áruch » Niszan havának szabályai » 91. fejezet Szabálya annak, aki gyengélkedik és nem veszélyesen beteg

91. fejezet Szabálya annak, aki gyengélkedik és nem veszélyesen beteg

1. Aki gyengélkedik, de elég erős arra, hogy mint egy egészséges ember járkáljon, az (sabbosz napján) ne alkalmazzon semmiféle gyógymódot, még olyat sem, mely nem jár munkával, még olajjal se kenje be és kenesse magát még nemzsidó által sem.

2. Minden olyan ételt és italt, mely egészséges emberek tápláléka, szabad orvosságnak is enni meg inni, bár némi tekintetben kellemetlen hatású és így nyilvánvalóvá lesz, hogy orvosság gyanánt vette, – mégis megengedhető, de tilos orvosság gyanánt enni meg inni minden olyan dolgot, ami az egészséges embereknek nem étele és nem itala. Szabad enni édességeket (cukorkákat) és lenyelni nyersen a tojást, hogy kellemesebbé tegye a hangját, ez nem számít orvosságnak, mert hiszen nincs baja a torkának.

3. Ki általában fogfájásban szenved, de most nincs nagy fájdalma (1. a következő fej. 4. pontját), ne öblögesse orvosságnak a száját ecettel, vagy más itallal úgy, hogy azt kiköpje, hanem öblögesse, azután nyelje le, vagy mártson bele kenyeret és egye meg annak rendje és módja szerint. Ugyanígy az, akinek a torka fáj, ne öblögesse azt valamely itallal, hanem nyelje is azt és ha gyógyít, gyógyít.

4. Kinek tompora fáj, vagy hasonló baja van, ugyanígy, kinek kiütés van a fején, mivel a mi földrészünkön nem szokták az emberek kenni magukat, csak gyógyítás céljából, tilos magát sabbosz napján olajjal bekennie, mert nyilvánvaló, hogy csak gyógyítás céljából tenné.

5. Aki szívbántalma miatt csuklani szokott, minek orvosságául a kecske emlőjéből szájjal szívják a tejet, szabad ezt sabbosz napján is megtennie (mert a tej kiszívása olyan, mint a tejnek fordított kézzel való, vagyis nem rendes kinyomása, a beteg fájdalma miatt nem tiltották ezt a mesterek).

6. Kinek a bele fáj, szabad olyan poharat a hasára tenni, amelyből a forró vizet kiöntötték, bár üresen is meleg maradt (1. fentebb 33. fej. 12. p.), ugyancsak szabad ruhát felmelegíteni és rátenni.

7. Aki kezét vagy lábát megütötte, annak szabad a sebét borral összehúznia, hogy a vérzést elállítsa, de nem szabad ecetet használnia, mert az erősebb és gyógyszernek számít. Aki kényes, vagyis akinek a bor is olyan erős a sebére, mint az ecet, annak a bor is tilos. Aki a keze vagy lába felső részén, vagy aki vas által sérült meg, annak szabad azt bármivel gyógyítania, mint lej. 92. fej. 5. p. látható.

8. Aki a szemében érez némi fájdalmat, ne tegyen rá nyers köpetet (szájának nyálkáját, mielőtt valamit evett), mert nyilvánvaló, hogy orvoslásra akarta használni. De aki nem tudja felnyitni szemeit, annak szabad azokat szája nyers nyálkájával megnedvesíteni, mert ha csak azért teszi, hogy szemeit kinyissa, nem gyógyszer.

9. Akinek azért van fájdalma, hogy sokat evett, szabad az ujját a torkába dugni, hogy az ételt kiadja.

10. Akinek olyan sebe van, mely nem veszedelmes, ne tegyen rá tapaszt akkor sem, ha már előző nap elkészítette, ne tegyen semmit rá gyógyítás céljából, még egy levelet, vagy egy száraz ócska ruhadarabot sem, ami szintén gyógyíthatná, hanem tegyen rá óvatosságból valamit, ami nem izgatja és nem fertőzi. Ha már előző napon is volt rajta tapasz, felemelheti egy kissé és letörülheti a seb nyílását, azután takarja be és emelje fel és törölje le a másik oldalon. Magát a tapaszt ne törölje le, mert azzal kisimítaná (elkenné). Ha a tapasz a sebről leesett a földre, ne tegye vissza, ha ezután nagyobb a fájdalom, szabad egy nemzsidó embernek azt mondani, hogy tegye vissza. De tilos azt mondani a nemzsidónak, hogy sabbosz napján készítsen újabb tapaszt, mert a tapasz felkenését – még nemzsidó által is – a tóra tiltja, kivéve, ha az egész teste beteggé válott (1. lej. e fej. 16. p.).

11. Tilos ruhadarabot tenni bármily olyan sebre, melyből vér jött, mert a vér megfestené, még kevésbé vörös kendőt, mivel a vérrel a foltjait javítaná. Tilos a sebből a vért kinyomni is. Mit tegyen tehát? Mossa le róla, vízzel, avagy borral és kis darab tiszta ruhával a vért, és ha a vérzés a mosás által meg nem szűnik, tegyenek rá egy pókhálót az alsó feléből és kössék át egy darab ruhával (ma ezt, mert sebfertőzéstől lehet tartani, már nem teszik). Mások viszont még ezt sem helyeslik, mert a pókháló gyógyítja is a sebet. Ezért, ha lehet, nemzsidóval köttessék be.

12. Ki a gennyes hólyagot azért nyitja fel, hogy a seb nyílását tágítsa, ahogy az orvosok szokták gyógyító tisztítás céljából kitágítani a sebet, az bűnt követ el, mert ez az orvos dolga. De ha csak azért nyitja fel, hogy a gennyet onnan levezesse, mert fájdalmat okoz és nem törődik azzal, hogy az mindjárt újra bezáródik, fájdalma csökkentésére szabad ezt megtennie. De ekkor is csak tűvel, vagy hasonlóval szabad felszúrnia, nem pedig a körmeivel felszakítania, mert leszakíthatná a hólyagnak bőrét is, ami már vétség a sabbosz szentsége ellen. Mivel azonban tartani lehet attól, hogy majd tovább is nyitva hagyná azt, hogy a genny kifolyhassék, azért, ha csak lehet, még a tűvel vagy hasonlóval való megszúrását is nemzsidóval végeztesse.

13. Akinek a karján van oly sebnyílása, amelyet afturának, fontenelle-nek hívnak és amely kissé bedugult, tilos abba babszemet (valamely hüvelyes vetemény szemét) beletenni, hogy az aztán kinyíljék, mert az a szándéka, hogy a seb nyílását nyitva tartsa., előző napon odakészített tapaszt azonban szabad az afturára tennie, mert azzal csak védeni akarja, de ha tudja, hogy a tapasz nedvességet, ill. vért szív ki a sebből, tilos rátennie. Ugyanígy tilos a sebet letörölnie, ha tudja, hogy a letörlés által nedvességet, ill. vért is vesz ki a sebből. (Ez nem hasonlítható össze a gennyes hólyag felnyitásával, mert ott a genny is, vér is, külön gyülemlik fel és a felszúrásával nem csinál új sebet, itt azonban a genny és a vér még nem választódott ki a húsból, ha tehát kinyomja, maga csinál sebet.)

14. Gyógyult sebre szabad oly tapaszt rátenni, amelyet előző napon már odakészítettek, mert ez csak óvja. A gyógyuló sebről szabad a megszáradt bőrhártyát levenni.

15. Kinek tüske ment testébe, eltávolíthatja, azaz kiveheti tűvel, csak arra vigyázzon, hogy vért ne hozzon ki vele, mert akkor már sebet csinálna.

16. Olyan beteg, ki betegsége miatt ágynak esett, ha nincs is veszélyben, vagy valahol oly fájdalmat érez, amely az egész testet gyötri, ha járkál is, ágynak esett betegnek tekinthető, mondhatják nemzsidónak, hogy készítsen vagy főzzön neki orvosságot. Szabad aznap a nemzsidó főztjét is megennie, mert szabad, hogy a nemzsidó sabbosz napján a részére főzzön (1. fent. 38. fej. 9. P.).

17. Szabad gyógyszert ennie, és innia, elkészítheti maga is, megcsináltathatja másokkal is, ha az nem jár sabbosz napján tiltott munkával, akárcsak rabbinikus tilalomnak a megszegésével. Mert ha az akár rabbinikus tilalom megszegésével is jár, csak nemzsidóval szabad elkészíttetni. Ha nem áll rendelkezésére nemzsidó ember, szabad zsidóval is megcsináltatnia, még ha rabbinikus tilalom megszegésével is járna, de ez változtasson az elkészítése rendes módján valamit.

18. Hol nemzsidó orvos oltja be a gyermekeket, ha el lehet szépszóval, vagy pénzzel érni nála azt, hogy a zsidó gyermekeken ezt ne sabbosz napján végezze el, kíséreljék meg, ha nem tágít és mégis sabbosz napján kell a gyermekeket beoltatni, ne zsidó ember tartsa oltás közben a zsidó gyermeket, hanem kérjenek fel egy nemzsidó embert, hogy tartsa. (Így írja a Tesuba Méahába könyve I. r. 135. sz.).