Kezdőlap » Rabbi Slomo Ganzfried : Kicur Sulhán Áruch » Niszan havának szabályai » 87. fejezet Olyan dolgok, melyekre a háziállatoknál, a vadaknál és a szárnyasoknál kell ügyelni

87. fejezet Olyan dolgok, melyekre a háziállatoknál, a vadaknál és a szárnyasoknál kell ügyelni

1. Azt írja a tóra (M. II. 23. 12.): »hogy pihenjen az ökröd és a szamarad« stb., tehát a tóra utasítást adott arra, hogy a zsidónak a barma is pihenjen, de nemcsak a marha, hanem minden élő állat a házában, ezért tilos megengedni, hogy a marhája bármi terhet hordjon, mert még ha magától ment is ki a terhével az utcára, a gazdája megszegte általa a tóra parancsát. Legyen bár az olyan dolog, ami annak díszítésére szolgál, az is csak teher. De olyan dologgal, ami gyógyítására való, pl. a sebére tett kötéssel szabad kimennie. Szintúgy minden dolog, amit őrzésére használnak, olyan rajta, mint az emberen a ruha, szabad kimennie vele – csak az tilos, ami őrzésére már felesleges. Így tehát olyan szerszám, amivel ezt a marhát nem szokták őrizni, de más marhát tartanak vele, az ennél már teher és tilos.

2. A ló kimehet fékkel vagy zablával, de nem mindkettővel egyszerre. Szabad a fék kötelet a nyaka köré is csavarni, hogy kimenjen vele, a kötésnek azonban kissé lazábbnak kell lenni, hogy hamarosan betudja dugni a kezét a kötés és a ló nyaka közé, hogy tudja húzni, vezetni, ha el akarna szabadulni. Szabad megfogni a féket és a nyakára tenni, de ne támaszkodjék a lóra, mert sabbosz napján tilos élő állatra támaszkodni. A szamár azonban ne menjen ki vaszablával, mert ez a szamár őrzésére már fölösleges. Ökröt, tehenet, melyet így tartani nem szoktak, tilos kötéllel a nyakuk körül kiengedni, kivéve ha különben meg szoktak szökni. Ha kötelet kötött a ló szájára, akkor az teher, mert nem tartja vele, hiszen kicsúszik a szájából és nem hasonlítható a fékhez, mely a fejére van kötve.

3. Ló és egyéb háziállat ne menjen ki nyereggel, csak a szamár mehet ki nyeregterítővel, hogy ne fázzék, mert az a természete, hogy fázós. Ha azonban még erev sabbosz (pénteken) kötötték rája, kimehet vele sabbosz napján is, mert ez ruhája. De ha nincs rákötve, ne menjen ki vele, mert tartani kell attól, hogy hátha leesik róla és (az ember) a kezében vinné, sabbosz napján pedig nem lehet rákötnie, mert egészen közel kellene a lóhoz mennie és arra támaszkodnia. De ha a szamár az udvarban van, szabad nyeregterítőt a hideg miatt ráadni, de ne menjen ki vele. A lóra azonban egyáltalán ne tegyen nyeregterítőt, kivéve, ha oly nagy a hideg, hogy az megárthatna a lónak, szintúgy nyáron, amikor sok a légy és nagyon bántják, szabad nyeregterítőt ráadni, de vigyázzon, hogy ne támaszkodjék az állatra, amikor betakarja. Levenni a nyerget sabbosz napján tilos, akár lóról, akár szamárról, mivel nem okoz fájdalmat az állatnak, ne távolítsa el.

4. Tilos az állatnak csengővel kimennie, ha ez be is van úgy tömve, hogy nem csenget. Még olyan községben is tilos vele kimennie, hol sabbosz éruvsorompók vannak. Csak az udvarban szabad, hogy rajta legyen, de ha nincs betömve és csenget, még az udvarban sem szabad rajta lennie.

5. Szabad a lovat zablájánál lógó kötéllel vezetni, de a végén kell azt fognia, hogy kezéből egy arasz se lógjon le belőle és a kötélnek a keze és az állat között levő része se legyen egy arasznyira a földtől, ha nagyon hosszú a kötél, csavarja a ló nyaka körül.

6. Ha két vagy több állat van egymáshoz kötve, tilos sabbosz napján az egyiknek fékét megfogni és így húzni a többit, még olyan városban sem szabad ezt sabbosz napján megtenni, ahol sabbosz éruvsorompó van. De szabad azokat valamennyinek a fékét a kezébe fogva vezetni olyan módon, mint azt az előző pont magyarázza.

7. Ne engedjenek tyúkokat olyan fonalszálakkal, szalagokkal kimenni, melyeket jelül, vagy azért kötötték rájuk, hogy ugrándozásaikkal edényeket össze ne törjenek. De megköthetik lábaikat úgy, hogy elszökni ne tudjanak, szintúgy, a lovaknak az első két lábát is együvé, hogy elszaladni ne tudjanak, de nem szabad azokat sem === sem === megkötni, azaz === a mellső lábát a hátulsóval, vagy === az egyik lábát felkötni, hogy csak három lábon tudjon járni, mert ezt állatkínzás miatt még hétköznap is tilos megtenni.

8. Akinek nemzsidó cselédje felül az állat hátára, hogy itatni vigye, nem kell ettől visszatartani, mert a sabbosz napján való lovaglás nem az állat terhe miatt tilos, mert az élő magamagát viszi rajta (ez csak a rabbiknak tilalma, melyet nem az állat miatt rendeltek el), hanem az ember miatt, mert zsidónak sabbosz napján lovagolni nem szabad, ha nemzsidó teszi meg, nem kell törődni vele. Még ha nyerget vagy ruhát tesz is maga alá, hogy lovagoljon rajta, a lovashoz tartozónak számítanak, de semmi más dolgot ne tegyen az állatra.

9. Szabad nemzsidónak azt mondani, hogy fejje meg sabbosz napján az állatokat, állatvédelem okából, mert a tej kínozza. A tejet azonban tilos aznap még a helyéről is elmozdítani, hanem a nemzsidó állítsa őrzött helyére. Éppen így szabad nemzsidónak azt is mondani, hogy etesse meg a libákat egyszer napjában, ezt is állatkínzás elkerülése okából.

10. Nemzsidónak állat jószágát csak oly kikötéssel szabad kölcsön vagy bérbe adni, hogy még a sabbosz beállta előtt hozza vissza. Ha megesett, hogy nem hozta vissza, tegye a zsidó az állatot még a sabbosz beállta előtt gazdátlan bitang jószággá, akár csak önmagában is, hogy a tilalom megszegése alól így meneküljön, de kölcsön vagy bérbe adni úgy, hogy már eleve erre támaszkodik, nem szabad.

11. Ne mérje le az ember az árpát, mit az állatnak enni ad, hanem csakúgy szemmértékkel tegye eléje.

12. A köteg abrakot, mely nem tartós kötéssel, (azaz nem két egymás fölé húzott csomóval) lett megkötve, szabad kibontani és az állat elé tenni, szabad kemény tököt is fölvagdalni a marha elé, ha azt még előző nap szakították le. Puha tököt azonban, melyet az állat úgy is meg tud enni, tilos felvagdalni.

13. Szabad az állatot a még földön álló gyepre állítani, hogy egyék, mert annak nem munka, hogy a füvet tépi, ellenkezőleg élvezet. De nemzsidó által sabbosz napján levágott füvet, melyeket megfogni tehát nem szabad, tilos az állat elé odaállítani, csak akkor, ha annak nincs más ennivalója, szabad eléje tenni állatkínzás elkerülése okából. Szintúgy szabad, ha az állatnak nincs innivalója, azt mondani nemzsidónak, hogy hozzon vizet a karmeliten (közömbös területen) álló kútból.

14. Nem szabad az állatra zacskót vagy edényt akasztani, hogy abból egyék, mert ez csak az állat kényelmére szolgál, hogy ne legyen kénytelen az eledelért a földre hajtani a nyakát, az állat kényelméért pedig nem szabad sabbosz napján fáradni az embernek. De borjúknak, csikóknak, mert rövid a nyakuk és csak kínnal tudják az eledelt a földről enni, szabad egy edényt abrakkal a nyakukba akasztani az udvarban, de ki ne menjenek vele, mert ott már teher rajtuk.

15. Nem szabad nedves helyen gabonát vetni a madaraknak, mert félő, hogy néhány szem ottmaradt, a földbe juthat és megeredhet (ez vetés volna).

16. Aki abrakot ad marháinak, tilos azt szitán keresztül adnia, hogy abból a korpát kivonva megtisztítsa, de ha nem ez volt a célja, szabad azt szitával felvennie és a jászolba vinni.

17. Ha korpát ad a marháknak, vagy madaraknak, tilos abba vizet adni, és ha még erev sabbosz (pénteken) tett beléje vizet, tilos azt sabbosz napján megkeverni (összegyúrni) de szabad egyik edényből a másikba önteni, hogy összevegyüljön.

18. Házban nevelt marhának, vadnak és szárnyasnak, mert etetésük az ő (a gazda) kötelessége, szabad sabbosz napján eledelt adni. De azért, hogy a nem házban nevelt állatoknak enni adjon, mivel etetésük nem az ő kötelessége, tilos fáradnia, még eléjük vetni is tilos. Ezért nem szabad a galambok elé eledelt adni, mert ha kirepülnek (gazdájuk mezején) a mezőn táplálkoznak. De kutyának adjanak enni, még a gazdátlan kutya elé is némileg micva valami eledelt adni, – a Szent – áldassék! – is megkönyörül rajta, mert ha kevés a tápláléka, – három napig is beleiben hagyja. A === sabboszán) mikor a tórából Mózes és Izrael énekét, mely után a manna szakasza következik, felolvassák, búzaszemeket szoktak vetni a madaraknak, de ez nem helyes, mert ezek eltartása nem a te kötelességed.

19. Szabad nemzsidót a házába meghívni, hogy sabbosz napján vele egyék, bár ünnepnapon tilos, mert attól kell tartanunk, hogy miatta többet kell készíteniök (1. lej. 98. fej.). Sabbosz napján ettől nem kell tartani. Szabad neki külön is eledelt adni, bárhogy annak élelmezése nem az ő kötelessége, mindamellett, mivel emberiesség és békesség okából a (szűkölködő) nemzsidót is élelmezni kell, annyi mintha élelmezésére köteles volna (l. fent 82. fej. 9. p.).

20. Marhajószágot, vadat és szárnyas állatokat, melyek esténként még nem szoktak betérni hálóhelyükre, sőt ha már be is szoktak térni, de most megbokrosodtak és elszaladtak, tilos istállójukba, vagy a házba visszavinni, sőt ha az istállóban vagy a házban vannak, de annak ajtaja nyitva volt, tilos azt rájuk zárni, mert ezzel azokat foglyul ejtik és ez a vadászat tilalmába vág.

21. Ha már odaszoktak és megszelídültek annyira, hogy esténként maguktól visszajönnek – és most kimentek, gazdájuk azonban attól tart, hogy ellophatnák, szabad azokat szóval egy őrzött helyre hajtania, de ne érintse, mert félreállítottak, helyükből való elmozdításuk tilos.

22. Sabbosz napján ne segédkezzenek a marha ellésénél, nem szabad még támogatni sem, azaz a szülöttet megfogni, hogy a földre ne essék.

23. Ha a marhának sebdaganata van, kezdetben, mikor fájdalma van általa, szabad azt bekenni olajjal, de később, mikor a kenés már csak jól esik, tilos.

24. Ha az állat oly sok takarmányt evett, hogy telefalta magát és fájdalma lett, szabad az udvaron futtatni, hogy kifáradjon és meggyógyuljon. Ha vértódulása van, szabad vízbe állítani, hogy lehűljön. Ha félő, hogy elhull, ha eret nem vágnak rajta, szabad nemzsidóval eret vágatni rajta, éppen így szabad mindenféle gyógymódot rajta nemzsidóval alkalmaztatni.