Kezdőlap » Rabbi Slomo Ganzfried : Kicur Sulhán Áruch » Niszan havának szabályai » 83. fejezet A kerítésfal csak akkor használ, ha lakóhely körülfogására emelték

83. fejezet A kerítésfal csak akkor használ, ha lakóhely körülfogására emelték

1. Valamely terület kerítésfala a benne való vitel szempontjából csak akkor használ, ha a kerítést lakás körülfogására emelték. Mit neveznek lakást körülfogó kerítésfalnak? Az, aki magának lakóházat épít, vagy kijáratot nyit a házából és azután von kerítésfalat köréje, ahogy udvarokat csinálnak a házaknak, akkor bármily nagy legyen a területe, az egész teljes magánterület. De olyan területnél, melyet nem lakás céljára kerítenek be, például kerteknél, ligeteknél a kerítések csak arra a célra készülnek, hogy velök is őrizzék azt, mi azon belül van, már a nagysága a mérvadó. Ha nem nagyobb két szeánál (magyarázata az alábbi 2. pontban), szabad benne vinni (l. alább 3. p.), de ha két szeánál nagyobb, már a karmelit, közömbös terület szabálya érvényes reá.

2. Mennyi a két szea? Amennyi a pusztai szentély udvarának a mérete volt. Száz rőf hosszú és 50 rőf széles, ha négyzet alakú, hetven négyzetrőf és négy négyzet arasz, (a mi rőfünkben valamivel több 53 négyzetrőfnél), ha kör vagy más alakú, szintén a szerint számítandó, hogy területe kb. 5000 négyzetrőf (és a mi rőfjeink mértékében kb. 3750 négyzetrőf). De ha a hossza a szélességének a kétszeresét is, akár egy rőffel is meghaladja, akkor már két szeánál nagyobb területnek számít, mert nem hasonlít a pusztai szentély udvarához.

3. Ha egy nem lakóhely céljára bekerített hely mellett, mely nem nagyobb két szeánál, amelyben tehát hordani szabad, van egy udvar, szabad abból az udvarra és az udvarról abba oly tárgyakat vinni, amelyek már sabbosz beállta előtt a helyükön voltak, mert az udvarral egy területhez tartozónak számít, de nem számít a lakóházzal egy területnek, mert azokat a tárgyakat, melyek a sabbosz beállta előtt a bekerített helyen voltak, tilos a lakóházba bevinni, és azokat a tárgyakat, melyek a sabbosz beállta előtt a lakóházban voltak, tilos oda bevinni.

4. Hogy lehet a nem lakás céljára bekerített helyet, azaz: melyet előbb kerítettek körül és csak azután építettek benne lakóházat, vagy amelybe csak azután nyitottak a lakóházból bejáratot, lakás céljára bekerített területté tenni? A kerítésfalából tíz rőfnél nagyobb részt kell lebontani, (mert tíz rőfnyi még bejáratnak, ennél nagyobb rész már beszakadt résznek tekinthető), miáltal a kerítés már megszűnt, azután (építik a házat vagy abból ebbe a bejáratot), újra betömik a rést és akkor már lakóhely céljára készült kerítésnek vehető.

5. Ha egy udvarnak, mely nagyobb két szeá területnél, akár a nagyobb részét ültették be fákkal, ezáltal még nem szűnt meg a lakóház jellege és lakás céljára bekerített terület az egész, mert az emberek szívesen tartózkodnak fáknak árnyékában, de ha veteményeket ültetett benne éspedig az udvar nagyobb részében – (akár nem is egy helyére, hanem szétszórva) a lakóház jellege megszűnt és az egész kertnek tekintendő. Ha az udvarnak csak kisebb részét, mely kevesebb két szeá területnél, ültette be veteménnyel, az udvarhoz tartozónak számít és az egészre érvényes az udvarok szabálya, míg ha a kisebb rész (egy tagban) nagyobb két szeá területnél, akkor a bevetett terület (karmelit) közömbös terület, az udvar többi része pedig teljességében tiltott helyre nyílott és ezért abban magában is tilos négy rőfnél nagyobb távolságra bármit is eltávolítani.

6. Az olyan udvart, melynek területe csak két szeá., vagy annál is kevesebb és annak egy részét bevetette, szintén a nagyobb része szerint kell megítélni. Ha a nagyobb része lett bevetve, – habár benne szabad vinni, mert nem nagyobb az egész két szeánál, mindamellett olyan tárgyakat, melyek a sabbosz beállta előtt a házban voltak, tilos ide kivinni (1. fentebb 3. pont) miért is választófalat kell a kert elé vonni, hogy szabad legyen a házból az udvarra bármit is kivinni.