Kezdőlap » Rabbi Slomo Ganzfried : Kicur Sulhán Áruch » Niszan havának szabályai » 80. fejezet A sabbosz napján tiltott munkák némelyike

80. fejezet A sabbosz napján tiltott munkák némelyike

1. Tilos mécsesnek (lámpának) a fénye mellett oly dolgokkal foglalkozni, melyek némi elmélyedést igényelnek, mert mestereink – áld. eml.! – attól tartottak, hogy az ember hátha megfeledkezhetik és meghajlítja a lámpát, hogy az olajat a bélhez igazítsa, miáltal a tüzet gyújtás vagy élesztés tilalmát szegné meg. Kettőnek szabad egy könyvben ugyanazt a részt olvasni, mert ha az egyik meg akarná a mécsest hajlítani, a másik (figyelmezteti) emlékeztetheti. A mi gyertyáink mellett, melyeknél a faggyú, vagy a viaszk körülfogja a belet, meg szokták engedni az olvasást, de mégis kell valamely emlékeztető jelet alkalmazni, hogy ne találja lekoptatni a bélnek megszenesedett fejét. A Rambam (r. Mose ben Maimun) szerint ugyanis ez a tórában gyökeredzett tilalom, és még nem zsidó által is tilos levétetni.
2. Tilos égő méccsel (gyertyával) szemben az ajtót vagy az ablakot kinyitni, ha közel vannak hozzá, mert az által kialudhatnék, de ajtót, ablakot bezárni szabad. A kemence ajtaját, melyben tűz van, tilos akár kinyitni, akár bezárni, mert azáltal vagy elaltatják vagy éleszthetik a tüzet.
3. Tilos forró levet kenyér-, kalács-, vagy pászkadarabokra önteni, hanem öntse először a tányérba, ahol lehűl annyira, hogy ehető lesz, azután tehetnek bele kenyeret vagy pászkát. De mindaddig, hogy a leves (lé) forró, mégha tányérban van is, nem szabad a kenyérkalácsot vagy pászkát beletenni. Ne tegyenek továbbá a levesbe (lébe) sót vagy fűszert, még ha már tálban van se, még kevésbé a fazékba, mindaddig, hogy a leves forró, hanem várjon, míg kihűl és ehető lesz. A főzés (párologtatás) által nyert sónál ezt enyhébben veszik, de ki ennél is szigorúbban veszi, – áldás jusson rája! – Ne öntsenek végül forró kávét vagy teát olyan edénybe, amelyben már cukor van, hanem előbb öntsék bele a kávét vagy a teát és azután tegyenek bele cukrot. Szükség esetében szabad enyhébben venni.
4. Tilos gyümölcsöt vagy vizet tenni a már előbb befűtött kályhára, mert lehet, hogy a vizet ezáltal felforralják, vagy hogy a gyümölcs megsül, ha nem is akarták, csak egy kissé felmelegíteni, de ha ott fel is forrhatna, vagy meg is sületne, tilos melegítés céljából is odatenni. Így a pástétát, lepényt, melyben zsír van, se állítsák a tűzhellyel szembe, vagy a kályhára, olyan helyre, hol forróvá lehet, ha nincs is más a szándékában, csakhogy felmelegítse; de szabad olyan helyre tenni, hol forróvá nem lehet, hanem csak kissé felmelegedhetik, még akkor is, ha a zsír előbb megkeményedett, vagy a víz megfagyott volt. Olyan kályhába azonban, melybe ételt tettek el melegen tartani, tilos bármily hideg dolgot beletenni, hogy felmelegedjék, habár nem is lehet forróvá benne. Ha egy kissé gyengélkedő ember részére van erre szüksége, tegyen kérdést a törvénytudónál (1. Nismat Adam). Némelyek vissza szokták tenni az eledelt, amíg meleg, abba a kályhába, melyben melegen tartották, de megtiltják azt, ha az eledel már egészen kihűlt. Lelkiismeretes ember vegye ezt is mindenesetre szigorúbban.
5. Magán sabbosz napján tilos eledelt bármily dologgal körülfogni, hogy melegen maradjon, (még olyan tárggyal is, mely a melegét nem gyarapítja). Ezért, ha azt a fazekat, melyben az ételt főzték, vagy melegítették, már levették, tilos azt ruhákkal, vánkosokkal körülfogni, betakarni, hogy melegét megtartsák (1. Feldmann kiadás Mecudat Dávid jegyzetét fentebb 72. fej. 19. p.: de másik edénybe ürítve, pl. termoszüvegben szabad eltenni, hogy melegen maradjon).
6. Olyan dolgot, melyet lemosás nélkül élvezni nem lehet, tilos sabbosz napján akár hideggel vagy hidegben is lemosnia. De sózott halat (heringet) szabad hideg vízbe áztatni, mert az áztatás előtt is ehető volna.
7. Mustárba, tormába, vagy más bemártásra szolgáló mellékételbe, melybe sabbosz előtt nappal még nem tettek ecetet, tilos sabbosz napján ecetet tenni, hacsak nem változtat a készítés módján, azaz előbb tegyen ecetet az edénybe és abba tegye azután a mustárt vagy tormát, de ne csináljon belőle sűrű keveréket, hanem több ecetet öntsön bele, hogy ritkább legyen, ne is keverje meg kanállal vagy hasonlóval, hanem a kezével, ill. rázza fel az edényben, míg összekeveredik.
8. Gyümölcsöt, melyet a fa alatt találtak, tilos sabbosz napján felvenni, mert hátha aznap estek le. Ugyanígy tilos nemzsidónál a gyümölcsöt felvenni, (ill. helyéről elmozdítani is), mert hátha aznap szedték le. (Ha feltehető, hogy a sabbosz határon kívülről hozták 1. 95. fej. 17. p.).
9. Tilos kivenni mézet a kasban lévő lépből, amint tilos a lépet szétdarabolni, még ha előtte való napon vették is ki a kasból. Ha nem darabolta szét sabbosz előtt, akkor az a méz is tilos, mely belőle folyik. De a kasba kifolyt mézet szabad használni.
10. Ha a házban, vagy az udvaron egy helyre szóródott ki a gyümölcs, szabad felszedni, de ha egyik ide, a másik oda esett, mert összegyűjtésük fáradságos, tilos azokat egy kosárba felszedni, de ott felvehet és ehet belőle.
11. Hüvelyes veteményeket és hasonlókat, mik héjukban úgynevezett hüvelyükben vannak, mindaddig, míg hüvelyük puha és maga is ehető, szabad felnyitni és nyersen enni belőle a magot, (annyi mintha ételt venne ki ételből), de ha a hüvelyek már szárazak és evésre már nem alkalmasak, tilos a hüvelyeket felnyitni és a magokat kiszedni. Ugyanígy óvakodni kell kivenni a diót a zöld burkából vagy a szezámfű magvait a héjából.
12. Tilos a gyümölcs nedvét kinyomni, hogy abból halt készítsenek, ezért tilos citromot is kinyomni vízbe, hogy abból citromos vizet (limonádét) készítsenek, sőt vannak, akik megtiltják, hogy a gyümölcs nedvét szájjal kiszívják, azért mindenesetre óvakodjunk a szőlőbogyó nedvét kiszívni és a héját eldobni. De szabad salátát, uborkát kinyomni, mert nedve használatlanul vesz el.
13. A nő ne csepegtessen emlőjéből tejet pohárba vagy edénybe, hogy így itassa meg gyermekét vele, de szabad néhány cseppet kinyomnia, hogy a gyermek azután megfogja emlőjét és szívja. Tilos a tejéből orvosság céljára valamire csepegtetni oly esetben, mikor nincs különösebb veszély és nincs különösebb fájdalom.
14. Szabad megaludt zsírt meleg ételre tenni, ha fel is olvad mindjárt. Havat, jeget nem szabad kézben olvasztani, azaz, hogy a kézben darabokra törni, hogy a vizük hamarabb lefolyjék. Hanem tegyék egy pohár borba vagy vízbe, hogy azt lehűtse, ha magától elolvad, ne törődjék vele. Óvakodjék az ember attól, hogy télen olyan vízbe tegye kezét, amelyben hó vagy jég van és ha mosakszik, vigyázzon, hogy a kezeivel össze ne nyomja, szét ne darabolja azokat. Szabad azonban jeget edénybe összetörni, hogy az alatta képződő vizet használhassa. A hóba való vizeléstől, amennyire lehet – tartózkodni kell, vigyázni kell arra is, hogy agyagra, sárra, porhanyós földre ne vizeljünk.
15. Ha az eledelbe hulladék jutott, szabad az ehetőt a nem használhatóból kiválasztani, de megfordítva a fel nem használhatót az ehetőből kiszedni nem szabad. Az ehetőt is tilos valamely eszközzel kiemelni, csakis kézzel és csakis azt szabad, amit mindjárt megesznek. Olyan eledeleknél, mikor azt válogatják, hogy mit egyenek meg most és mit hagyjanak meg, ügyelni kell arra, hogy a többi közül azt vegyék ki, amit most akarnak megenni és nem azt, amit meg akarnak hagyni. Mert az, amit most akarnak megenni, az ehető eledelnek, amit meghagynak, az nem használható hulladéknak tekinthető. A kiválogatás tilalma miatt tilos a fok- és vörös hagymát lehámozni és eltenni, mert csak azt szabad lehámozni, amit mindjárt megesznek, a fokhagyma külső héját, mely a többit körülfogja, tilos eltávolítani, még ha mindjárt is akarják enni, mert a leháncsolás a cséplés munkájának alfaja (a cséplés munkája rögtöni evés céljából is tilos, 1. Rema 319. fej. Peri Megad. 319. fej. Esel Abr. 8. p. szerint »megfontolandó«).
16. Még nem eledelre szolgáló dologra is vonatkozik a kiválogatás tilalma, pl. edényeknél (ruháknál) stb. az, amit mindjárt akar használni, az meg van engedve, mint az eledel, amit nem használ azonnal, az tilos, mint a hulladék.
17. Semmiféle nedvet, italt átszűrni nem szabad, mert erre nézve több különböző szabály van, de egy szövetdarabon át inni szabad, mert a kiválogatás tilalma csak arra vonatkozik, amit az evés és ivás előtt arra előkészít, a szöveten át való ivás pedig csak meggátolja azt, hogy a hulladék a szájába jusson. A vizet szöveten át inni azonban némelyek szerint tilos »mosás« miatt, de szükség esetén, ha nincsen tiszta ivóvize, ezt enyhébben vehetik, mindamellett akkor se igyék az inge ujján át, mert tartani kell attól, hogy azt utóbb kinyomja.
18. Ha a kávét, melynek aljára a tulajdonképpeni kávé – ami most már hulladék, – leülepedett, vagy más italnál, melynek alján seprő, vagy más üledék van, ha más edénybe töltik, vigyázni kell arra, hogy annak ne az egész tiszta mennyiségét öntsék ki az eredeti edényből, hanem hagyjanak a tiszta italból is egy keveset az üledéken. Állott tejről legfeljebb annyi fölt szabad leszedni, amennyit most megesznek, de ennél is ügyeljenek arra, hogy ne vegyék le mind, hanem hagyjanak belőle az alatta lévő tejen is egy keveset.
19. Ha légy vagy hasonló esett az ételbe vagy italba, ne csak a legyet magát távolítsa el, hanem vegyen ki vele az ételből vagy italból is egy keveset és azzal vesse ki.
20. Ha borsot vagy sót stb. kell törni az ételbe, csak az asztalon a kés nyelével stb. szabad azt szétnyomni, de nem mozsárban, vagy effélében.
21. Hagymát és egyéb zöldséget is csak közvetlen az ebéd előtt szabad felvágni, de akkor se nagyon vékonyra vágja.
22. Olyan dolgot, melyet a só megpuhít, vagy aminek a só erejét elveszi, tilos megsózni, mert annyi, mint a cserzés, ill. a bőrnek a kisózás a megmunkálása. Azért tilos előre megsózni a nyers uborkát, retket, hagymát, még ha ahhoz az étkezéshez van is szükség rájuk, hanem darabonként mártsa az ember a sóba és úgy egye. Tojást és főtt húst azonban, melynek készültére a sónak nincs hatása, hanem csak sós ízt ad azoknak, szabad megsózni, hogy még azon a lakomán elfogyasszák, de azért, hogy más ebédre így eltegyék, – tilos.
23. Ne sózzanak meg nagyon babot vagy hüvelyes veteményeket, mert a sózás megpuhíthatja azokat és akkor még az esetben is tilos volna, ha azért sózza, hogy rögtön megegyék.
24. Salátát, uborkát, továbbá mártásra való mellékeledelt, melyet hagymából szoktak készíteni, szabad közvetlen az étkezés előtt megsózni, mert ha mindjárt olajat vagy ecetet tesznek bele, meggyengítik a só erejét, de hogy akármily rövid ideig sóban tartsák, azért tilos megsózni.
25. Még az építés tilalma is vonatkozhat eledelre, pl. aki a túrót formálja, vagy a gyümölcsöt egymáshoz tapasztja, egyengeti, simogatja, hogy széppé tegye. Azért ha hagymát vágnak össze tojással, vagy a hering tejével, ne simítsák és szépítsék, hanem hagyják úgy, ahogy van. (L. Magen Ábrahám 319. §. és 340. §. 17. p.)
26. Ha (sabboszon) az edényeket forró vízben áztatják, ne öntsék a vizet az edényekre, hanem öntsék égy másik edénybe és abba tegyék azután az edényeket, ne mossák kendővel, mert azt tilos kinyomni, hanem az arra kiszemelt más törlővel, melyet hétköznapon sem igen facsarnak ki. Ha üvegedényeket mos, ne mossa azokat zabbal vagy hasonlóval. Sabbosz napján csak azokat az edényeket szabad lemosni, amelyikre még aznap, sabboszon van szükségük. (Az edényeknek sabbosz- és ünnepnapon való tevilójáról, vízbemerítéséről 1. fentebb 27. fej. 13. p.)
27. Minden oly munkát, melyet zsidónak tilos végezni, tilos elvégeztetni nemzsidóval is. Mindamellett télen, mivel megengedik a kályhának nemzsidó által való befűtését, azért, hogy a lakást melegítsék (mint azt a 90. fej. 18. pontjában kifejtem), meg szokták engedni, hogy a nemzsidó a már kihűlt ételeket feltegye a kályhára, mielőtt abba a lakás fűtésére tüzet rak. Azután tüzet gyújthat, mert ha a befűtésnek nem az a célja, hogy az ételt melegítse, hanem, hogy a lakást fűtse, vannak, kik megengedik, de csakis, hogy a befűtés előtt állítsák oda és ne azután. Ez természetes is, mert ha a befűtésnek a célja nem a lakásnak, hanem az ételnek a melegítése, mindenképpen tilos. Némelyek még akkor is megtiltják, ha igazában a lakás melegítése a szándék. Bár a szokás azok véleménye mellett döntött, akik ezt megengedik, lelkiismeretes ember mégis szigorítsa meg magának minden oly esetben, mikor arra nincs okvetlen szüksége. Még inkább tilos ez azokon a vaskályhákon, melyeknek az a rendeltetésük, hogy rajtuk állandóan főzzenek (takaréktűzhelyek), ha sabboszon tényleg a lakás fűtése miatt is gyújtanak tüzet benne és ha a nemzsidó a begyújtás előtt állítja is rája az ételeket, istenfélő ember mégis tartózkodjék ettől.
28. Ha valaki olyan helyre önt italt, hol a föld zöld füvet (palántát, veteményt) sarjaszt, vét a === = a vetés tilalma ellen, mert hisz a föld áztatása előmozdítja a sarjasztását. Ezért óvakodjék a kertben való étkezéstől, mert csak nehezen lehet óvakodni attól, hogy vizet öntsenek a földre. Azonkívül a kertben a vitel tilalma is fennáll. (L. 83. fej.)
29. Olyan szivaccsal, melynek fogója nincs, tilos bármit is letörölni.
30. Tilos köpni olyan helyen, hol a köpetet a szél szétszórja.
31. Hajadon leánynak tilos sabbosz napján a haját befonnia, vagy a fonatát felbontania, de a kezeivel lesimíthatja, olyan kefével, melynek sertéi kemények, mivel lehetetlen, hogy hajat ki ne tépjen, nem szabad haját kefélnie, de ha sertéi lágyak, szabad vele haját megigazítania, különösen, ha az arra szolgáló hajkefe.
32. Öltönyt, vagy affélét, melyre valamely piszok jutott, letörölhetnek egy törlővel, vagy hasonlóval, de ne öntsenek rá vizet, mert víznek ráöntése annyi, mint === = a mosás. Azért, ha egy gyermek a ruháját bepiszkítja, tilos arra vizet önteni (de ha az a földre, faedényre, bőrre vizelt, szabad arra vizet önteni). Ha az ember megmossa és azután kendőbe akarja törölni a kezeit, jobb ha azokat először jól egymáshoz dörzsöli, hogy a vizet előbb eltávolítsa és csak kevés víznedvesség maradjon rajtuk (mert az a kevés víz, amelyet azután a kendőbe töröl, nem számítható be a kendő mosásának, hiszen ellenkezőleg, még bepiszkítja a kendőt). Tarka kendőnél nem kell semmitől sem tartania, még kevésbé számítható be mosásának. (A Miszgeret ha-Sulchan jegyzete szerint a S. A. 302. fej. értelmében nincs különbség tarka és fehér törölköző között.)
33. Oly nyílt edényre, melyben víz vagy hasonló van, tilos valamely ruhát ráteríteni, mert attól kell tartani, hátha később kifacsarja, de egy arra kiszemelt kendővel szabad betakarni, annál, mert ha állandóan erre használja, nem kell attól tartani, hogy kifacsarja. (L. lej. e fej. 80. pontját.)
34. Ha az asztalra vagy hasonlóra ömlött ki víz, tilos azt oly ruhadarabbal letörölni, melyre gondot fordít, mert ha sok víz volt ott, tartanunk kell attól, hátha kifacsarja. – Ugyanígy ne töröljön ki kendővel poharakat vagy olyan edényeket, melyeknek szűk a szájnyílása, mert azáltal, hogy azon be- és kiszorítja, kifacsarhatja belőle a nedvességet.
35. Ha valaki künn járt és esőben megázott ő is, meg a ruhája is, hazamehet, de ha leveti, ne terítse ki ruháit azért, hogy megszáradjanak. Sőt ha csak az izzadságától lettek nedvesek, sem szabad kiteríteni, még inkább tilos tűz mellett kiteríteni azokat. Még ha az öltöny rajta is van, tilos neki odaállni a tűz (a kályha) mellé, ahol nagyon meleg van. Épen így tilos a vizet a ruhából, a ruhát a víz miatt kirázni. Olyan öltönyt, amelyet félt a megázástól, víztől, tilos újból a kezébe is vennie, amiután már levetette, mert tartani kell attól, hogy a vizet kinyomná belőle.
36. Ha úton jártában kis patakhoz ér, szabad átugrania rajta még akkor is, – ha széles. Jobb, hogy átugorja, minthogy megkerülje, mert több utat kell úgy mennie. De tilos átmenni rajta, hogy ruhái kinyomásának vétkébe ne essék. Más oly helyen is tilos sabbosz napján járnia, ahol megcsúszhatik és vízbe eshetik, hátha a === = vízkifacsarás vétkébe esnék, ha ruhái nedvesek lettek.
37. Ki valamely micvakötelesség teljesítése ügyében járt, pl. ha az atyjának, mesterének, tudásban nálánál nagyobb embernek az üdvözlő fogadására ment, átmehet a folyón gyalog is, ha az átkelésnek rendes módján változtatott, pl. hogy nem vette el kezét az (ingének) ruhájának alsó szegélye mellől, hogy ezzel is mindig emlékezzék a tilosra és a víz kifacsarásának vétkébe ne essék. Tilos ily esetben is szandálban átmennie, mivelhogy nem tudja jól megerősíteni és megkötni, félő, hogy leeshetik a lábáról és a vivés vétségébe juthat, cipőben azonban szabad átmennie. Továbbá mivel micvakötelesség teljesítés ügyében járt, szabad vissza is jönnie. Ha gyümölcsösének, termésének az őrizetére (ellenőrzésére) ment ki, (bizonyos tekintetben a vagyona megőrzése is micva teljesítés) szabad odamenet a patakon áthaladnia, de vissza nem térhet.
38. A ruhájára csapott sarat, amíg nedves, lekaparhatja a körmével vagy a késével, de ha már megszáradt rajta, tilos lekaparnia, mert azzal a === = őrlés, szétmorzsolás vétségét követné el.
39. Fekete ruháról tilos a havat vagy a port lerázni, de a rászállott tollat kezével róla eltávolítani szabad, vannak, kik ezt is tiltják.
40. A lábáról vagy cipőjéről eltávolíthatja a sarat olyan tárggyal, amit szabad felvenni, vagy dörzsölje egy fagerendába, de ne dörzsölje se falba, se a földbe. Szükség esetén pl. ha bélsár jutott a lábára vagy cipőjére és nincs olyan tárgy a keze ügyében, melyet sabbosz napján a helyéről felvehetne, bele dörzsölheti a falba, ha fal sincs ott, dörzsölheti a földbe. Ha van ott víz, leöntheti vízzel is a cipőjét, ha bőrből van (mert bőrnél az egyszerű leöblítés nem számítható be === = mosásnak, csak ha az egyik részét dörzsöli a másikhoz, ahogy mosni szoktak). De késsel tilos lekaparni a bőrcipőről az út sarát, vagy a bélsarat. Ha az a vas, melyet ilyen célra a ház bejárata előtt szoktak a földbe erősíteni, éles, nem szabad lekaparni rajta, – ha nem éles, – szabad.
41. Ha sáragyaggal piszkította be kezét, ne törölje olyan kendőbe, melybe a kezeit rendesen törölni szokta, (tartani kell attól, – hátha kimossa – === ).
42. Tilos bármit befesteni (===) még olyan festékkel is, amely nem tartós. Ezért tilos a nőnek az arcát festeni. Vigyáznia kell az embernek, hogy ha kezeit megfestette a gyümölcs, amelyet épp evett, ne törölje ruhába, mert ezt megfestené. Éppen ezért nem szabad az orrnak vagy a sebnek vérét sem ruhába törölni. (1. lej. 91. fej. 11. p.).
43. Nem szabad sáfrányt tenni az ételbe, mert megfesti. (így írja a Chajé Adam könyve).
44. Nem szabad szétvenni (szakítani === ) sem összefonni (=== ) két fonalat, vagy akár két kihullott hajszálat.
45. Ha valamely tárgyat két fonallal vagy szalaggal akarnak megkötni, vagy akárha körülveszik a fonállal vagy kötéllel, amit azután, mint az övet, a két végén kötnek össze, akkor két csomót szoktak egymásfölé kötni, mert egy csomó nem tartja erősen, két ilyen csomót egymásfölé kötni sabbosz napján nem szabad, még oly dolgot sem, melyet még aznap ki szoktak bontani. Óvakodni kell attól, hogy a nyak köré vont kendőt sabbosz napján két csomóval megkössék, de még erev sabboszkor péntek napján se kössék meg két csomóval, mert sabbosz napján, mint a köv. pontban láthatjuk, tilos azokat megoldani. Ugyanígy tilos egy szál fonalnak vagy egy zsinórnak a végét megkötni vagy két végét egymás mellé téve azokat egy csomóval is összekötni, mert ilyen módon az egy csomó is tartósan tart. A két szemben álló véget egy csomóval összekötni és a fölé egy szalagot húzni, ha a csomót még aznap ki szokták oldani, – szabad, de ha nem szokták aznap kioldani, tilos még akkor is, ha neki szándékában volt azt még aznap kioldani. De két vagy akár több szalagot is egymásra tenni még akkor is szabad, ha az a szándéka, hogy az több napig megálljon.
46. Amilyen csomót tilos sabbosz napján megkötni, tilos kioldani is. Ha az fájdalmat okoz, nemzsidóval felbontathatja.
47. A szabók, mielőtt a ruha kiszabott részeit rendesen egymáshoz varrnák, néhány hosszú öltéssel szokták azokat egymáshoz, – illetve összefércelni, ezeket a fércszálakat azután kiveszik az öltésekből. Sabbosz napján tilos a szálakat eltávolítani.
48. Olyan ruhadarabokat, melyek már úgy vannak készítve, hogy beléjük zsinórt vagy szíjat húznak, pl. nadrágot, cipőket vagy inget, ha a ruha még új, tilos azokat sabbosz napján belefűzni, mert ez a ruhadarab végleges === elkészítése, de régi ruhadarabba, ha annak nyílása nem szűk és belehúzni nem fáradságos, szabad, de ha vesződséges, tilos.
49. Megesik néha, hogy a varratok felbomlanak és a darabok szétfeslenek, de ha a varrat cérnafonalát meghúzzák, megint egybehúzódnak és összeállnak, sabbosz napján ezt tilos megtenni, mert === annyi, mintha varrna.
50. Papírlapokat, melyek összeragadtak, anélkül, hogy akarták volna, pl. könyvek lapjait, melyek a könyvkötő festése folytán szoktak összeragadni, vagy viaszk miatt ragadt össze néhány lapja, szabad szétnyitni.
51. Olyan edényeket, melynek nyílása köré köröskörül ruhát tesznek és azt kötélzsinórral átkötik, szabad azt sabbosz napján róluk leszakítani, mert ezzel elrontja, valamint elrontani pedig a sabbosz szükségletére szabad.
52. Tilos bármily élőlényt sabbosz napján (vadászni) elfogni === (l. al. 87. fej. 20.-21. p.). Még egy bolhát sem szabad megfogni, de ha az ember testén van és csípi, a testi fájdalom miatt szabad onnan elvenni és kidobni, de megölni akkor sem szabad, mert élő lényt megölni tilos. A tetveket, melyek csak az izzadság piszkában keletkeznek, szabad megölni (az ember fején levőket, de a ruháin levőket nem szabad megölni, hanem csak onnan eltávolítani és kidobni szabad).
53. Ügyeljünk arra, hogy ha valamely szekrényt vagy edényt, amelyben legyek vannak, be akar zárni, először repítse el onnan azokat, mert ha bezárja, foglyul ejti őket, ami tilos, de azt vizsgálni, marad-e benne légy, szükségtelen, csak azokat kergesse el, amiket éppen meglát.
54. Tilos vért kinyomni, még a fogából sem szabad sabbosz napján vért kiszívni (1. a 46. fej. 3. p.). Ugyanígy tilos a sebre tapaszt tenni, hogy a vért vagy gennyet kiszívja, még inkább tilos a sebből a vért vagy a gennyet kinyomni. (1. lej. 91. fej. 11. p.).
55. Azokat a vékony bőrszálakat, melyek az ujj bőréről a körme körül leválanak tilos akár eszközzel, akár a kézzel vagy fogakkal onnan eltávolítani. Azt a körmöt, mely nagyobb részében már leválott és már majdnem egészen lejő és fájdalmat okoz, szabad kézzel levenni, de nem valamely tárggyal, de ha nem válott még le a nagyobb része, kézzel is tilos eltávolítani.
56. Tilos az ecetbe más italt önteni, hogy az is ecetté legyen. (1. Feldmann Mecudat David jegyzete: Meharsam döntv. III. függeléke és a Sááré Cedek 321. p.-hoz: pezsgőport vízbe, szódabikarbónát ecetbe szabad önteni, ha, keverése módján változtatnak.
57. Olyan húst, mely még nem lett kisózva, levágatásának pedig a sabbosz a harmadik napja, amikor, ha meg nem mossák, tiltottá válik, szabad nemzsidó által leöntetni, de zsidóval tilos leöntetni.
58. Tilos tapaszt, valamint viaszkot, szurkot felkenni. Ezért tilos viaszkot vagy sűrű olajat tenni valamely nyílásra, hogy bedugaszolja, vagy hogy azzal valamilyen tárgyra valamily jelet ragasszon, de ételt, pl. vajat a kenyérre és hasonlót szalad felkenni.
59. Tilos bármily dolgot összetörni vagy szétvágni, ami nem eledel, de ami eledel, még ha csak az állatnak való is, azt szabad, azért szabad egy szál szalmát (vagy kis szál fát) szétvágni, hogy azzal fogait tisztítsa. Fűszer faágat szabad összetörni és szétmorzsolni, hogy az illatát élvezze, még ha oly kemény is, mint a fa, de azért, hogy vele fogait tisztítsa, nem szabad összetörnie.
60. Akár a még zöldet hajtó, akár a kiszáradt fát nem szabad sabbosz napján semmire sem felhasználni, még ha nem is mozgatja meg, mert a megmozdítása anélkül is tilos === félreállított dolog elmozdítása miatt. Nem szabad felmenni rája és nem szabad támaszkodni rája, tilos rátenni és tilos levenni róla valamilyen tárgyat, vagy egy állatot hozzákötni stb. Még a fa oldalait, tehát közvetve sem szabad semmire sem felhasználni. Azért tilos a fára akasztott kosárból valamit kivenni vagy abba valamit beletenni, mert a kosár a fa oldalához számít. De ha szeg volt beleverve a fába és azon lóg a kosár, szabad kivenni belőle és bele is tenni valamit, mert akkor a kosár már csak mintegy az oldal oldala, magát a kosarat azonban tilos onnan elvenni, avagy oda felakasztani, mert akkor a szeget használja fel, ami még a fa oldala.
61. Edényben levő növényről vagy virágról, melyet abba dísznek, vagy illatozásra ültettek, tilos leszakítani, amint tilos leszakítani a fáról. Óvakodni kell attól, hogy a földről fölemeljék és más helyre állítsák, mert amíg a földön áll, a föld párája táplálja, tehát, aki onnan elveszi, annyi mintha leszakítaná ===. És ha más helyen áll, tilos onnan elvenni és a földre tenni, mert ez meg a vetés tilalmába vág. Mindezekre nagyon kell ügyelni, akár fából, akár agyagból való az edény, akár ki van lyukasztva alul, akár nincs.
62. Tilos írni vagy bármilyen alakot rajzolni még az ujjával is az asztalon levő itallal, vagy az ablaküvegre rakódott párával, vagy bármily dologgal, ha nem is marad meg tartósan. Jelzésre a körme hegyével valamin nyomot hagyni is tilos. Ha viaszkot vagy hasonlót találnak, mi a könyvre csepegett, akár csak egyetlen betűre is, tilos azt onnan eltávolítani (l. fent. 24. fej. 12. p.).
63. Amint tilos írni, tilos írást letörölni is. A kalácsokon kirakott betűket és alakokat azonban le szabad törni és meg is szabad enni sabbosz napján. De a gyermekek részére készült gyógyszereknél ezt is szigorúbban kell venni. (A fazéktól bekormozott kezét a kézmosás után ne törölje kendőbe, mert ez kitörlés; Chajé Adam. Ne használjon pénteken olyan tintát, vagy festéket, mely egyszeri mosásra nehezen jő le és csak sabbosz napján kopna le. Feldmann kiad. jegyzete e helyen.).
64. Azokat a könyveket, melyeknek lapszélein kívül betűk vannak írva (nyomva) némelyek szerint tilos kinyitni és becsukni sabbosz napján, mások szerint szabad. A szokás az utóbbiak véleményét követi ugyan, de mert vannak, akik tiltják, tartózkodni kell attól, hogy oda írjanak.
65. Szabad azt mondani felebarátjának: töltsd meg nekem azt az edényt, – meg van engedve akkor is, ha az edény különben mérő edény, akkor is ha az eladóé, a vevő csak veszi és hazaviszi, még inkább szabad, ha a vevő maga hozza edényét és mondja: töltsd meg nekem ezt az edényt, – de kimérni, valamint az eladónak mérőedényében és azt abból a vevő edényébe önteni tilos. Szabad azt is mondania: adj nekem ötven diót, vagy ehhez hasonlót, de ne említse a mértékét, hogy mennyit és az árértékét, hogy mennyiért, ne is számítsa azt ki, pl. ne mondja: van már a kezemben ötven diód, adj még ötvenet és 100 diód lesz nálam. Annál kevésbé szabad eladást említeni, ha nem is állapodnak meg az árban és ha sabbosz szükségletére kell is. Nemzsidó által (is) tilos sabbosz napján valamit vétetni, vagy bérbevenni.
66. Szabad azt mondani felebarátjának: töltsd meg nekem ezt az edényt, vagy adj bele eddig a jelzésig és holnap majd lemérjük azt.
67. Amiként tilos akár ideiglenes épületet is emelni sabbosz napján, akképpen tilos állandó építkezéshez bármivel is hozzájárulni, még ideiglenes toldással is. Ezért, ha oly bejárathoz, melyet nem állandó ki- és bejáratra szánnak, hanem csak ritkán, messze időközökben használnak, olyan ajtót állít, mely nem sarokcsapon forog, (az a vas vagy fa, mely kiáll az ajtóból és lent az alsó küszöb, felül a felső küszöb megfelelő nyílásába lesz illesztve, amelyen az ajtó azután ide-oda forog, ugyanaz mint a mi ajtainknál a szárnyvas), hanem csak odakötötték és akasztották, hogy vele a bejáratot elzárják, ha van azon az ajtón ily szárnyvascsap, vagy ha most nincs is, de volt és letörött és a nyoma most is látható, szabad vele azt sabbosz napján bezárni, még ha az csak olyképen történhetik is, hogy mikor azt kinyitják, súrolja, kaparja a földet, ha meg bezárják, fel kell emelni és csak úgy állítható be a küszöbbe, mindamellett mégis meg van engedve. Mert ha oda van kötve és akasztva és az ajtóvas nyoma is látható rajta, hogy az ki- és bezárásra készített ajtó és beállítása, ha a szárnyvasa meg is van. De nem építés ===. Annál inkább ne tegye ezt a forgó vasat vissza a helyébe, mert akkor már építés volna.
68. Az olyan ajtót azonban, amelyen a sarokvasnak nyoma nincs, tilos sabboszkor zárni, mert ha csak távol időközökben való kinyitásra készült és nem is látszik ajtónak, a bezárása már olyan, mint az építés. De ha olyan erősen van odakötve és akasztva, – hogy a kinyitásakor nem súrolja a földet, ha csak egy hajszálnyival áll magasabban a föld ottani szinténél, már felismerhető rajta, hogy ajtó és szabad zárni vele.
69. Ha egyáltalán nincsen odakötve és akasztva, és ha kinyitják, végig kell húzni a földön, mindenképpen tilos vele zárni olyan bejáratot, mely nem állandó ki- és bejáratra készült. De olyan bejáratot, mely állandó ki- és bejáratra lett szánva, szabad vele bezárni, ha nincs is nyoma rajta a sarokvasnak.
70. Olyan ajtóval, mely csak egyetlen deszkából áll, ne zárjanak be olyan bejáratot, melyet nem állandó be- és kijáratra szántak, még ha van is rajta sarokvas, de nem forog azon. Mert ha csak egy deszkából áll és nem forog a sarokvasain, olybá vehető, mintha építene és egy nyílt helyet zárna el vele. De az állandó be- és kijáratra szánt bejáratnak ilyennel való bezárása megengedhető abban az esetben, ha a bejáratnak van küszöbe, bejárat volta tehát felismerhető.
71. Az ablak nyílását be szabad zárni deszkával, vagy olyan dologgal, amivel azt zárni szokták, még ha nincs is odakötve, ha sabbosz előtt legalábbis egyszer már bezárták vele, vagy már sabbosz előtt meg volt határozottan az a szándékuk, hogy az ablak nyílását ezzel fedik be. Ha eddig még soha nem zárták be vele és sabbosz előtt erre nem is gondoltak, tilos azt sabbosz napján vele bezárni, ha ez oly tárgy, melyet hosszabb időn át ott szoktak hagyni. De ha olyan tárgy, melyet csak rövid időre ideiglenesen hagynak ott, pl. egy ruhadarab vagy hasonló, minden esetban szabad vele befedni. (S. A. 313. fej. 1. p. és Chajé Adam.)
72. Ajtókat és ablakokat, ha sarokvason vannak is beakasztva és könnyű őket onnan elvenni, vagy oda visszatenni, mindamellett tilos eltávolítani, vagy beakasztani, mert aki beakasztja, olyan, mint az építő === aki leveszi, mint a romboló ===.
73. Tilos a házat (a lakást) kiseperni, még ha kövekből, vagy deszkából van is padlózata, de nemzsidó által kisepertetni szabad. Ha a seprés módján nagyon változtat, pl. tollseprővel zsidó ember is kiseperheti.
74. Ne dörzsölje szét lábaival a földön a köpetet, csak rálépnie szabad, – ha szét nem dörzsöli.
75. Tilos sabbosz napján fölszántott földön szükségletét végezni. (Másnak a mezejére még hétköznapon sem szabad menni, 1. lej. 183. fej. 4. p.).
76. Választófalat, akár ideigleneset is, azért, hogy mögötte valamit magának megengedhessen, sabbosz- és ünnepnapon emelni tilos. Ezért a gyertyafényt tilos függönnyel elválasztani stb. (hogy ágyát eltakarja és azt így használja), vagy vele a könyveit befedni, hogy közösülését vagy szükségletét ott elvégezhesse. (L. lej. 150. fej. 6. p.) Mert ha olyan elválasztó, mely valamit megengedhetővé tenne, akkor ezáltal különállóvá teszi a szobának azt a részét és ez olyan, mint ===, aki sátort üt. Szabad azonban a könyveket két egymás hegyébe rakott takaróval befedni, mert ez már nem vonható a sátoralkotás fogalmába. Ha az ágy elé akasztott függöny akár oldalt, akár felülről lefelé legalább egy arasznyira, már a sabbosz beállta előtt ki volt feszítve, szabad sabboszkor egészen is szétteríteni, mert akkor ez legfeljebb egy ideiglenes sátor toldása. De az a része, mely az egyik oldalon állandóan összegöngyölítve lóg, nem számítható bele az araszba, mert az nem a sátornak volt szánva. Tilos továbbá széjjelnyitni a spanyolfalnak nevezett választófalat, ha csak már pénteken, sabbosz előtt nem volt kissé nyitva. De hogy ha összehajtva áll, bár így is szélesebb egy arasznál, nem használ. Ideiglenes választófalat azonban, melyet nem azért állítanak, hogy maguknak valamit megengedhetővé tegyenek, hanem hogy a nappal, avagy a széllel szemben védje, hogy a mécsek, gyertyák ki ne aludjanak és hasonló célból szabad állítani.
77. Sátrat, azaz sátort alkotó tetőt, ha nem is másért csinálták, hanem csak a nap, vagy az eső stb. elleni védelemre, ha csak ideiglenes sátor is, mihelyst négyzetarasz az alapterülete és egy arasz a magassága, tilos felállítani. Azért tilos a gyermekkocsinak erre a célra szolgáló farúdjára sabbosz- vagy ünnep napján takarót teríteni, használni is csak akkor szabad, ha már pénteken, a sabbosz beállta előtt legalább egy arasznyira volt kihúzva, mert akkor csak ideiglenes sátornak a megtoldása, ami meg vagyon engedve. Ugyanúgy, ha ezek a rudak három arasz távolságnál közelebb állanak egymáshoz, már sátornak tekinthető, mert Mózesnek a Szinájon nyert ránk hagyott szabálya, hogy három arasznál kisebb távolság már hozzátartozónak, azaz összekötöttnek és bezártnak tekinthető és szabad takarót teríteni rája.
78. Szekrényládáról a fedelét, mely nincs forgó pánttal hozzáerősítve, tilos levenni, mert az sátorbontás, tilos azzal a ládát be is takarni, mert az sátoralkotás. Ha hordóra tesznek egy deszkát, fatáblát, hogy együtt asztalul szolgáljon, a hordót nyílásával lefelé kell a földre állítani, mert ha a nyitott oldalára teszi a deszkát, sátort alkot.
79. Ha a kémény nyílása a szoba oldalán van, vagyis, ha a bezárása csak egy választófal megtoldásának vehető, szabad betömni, de ha feljebb van a boltozaton, tilos sabbosz- és ünnepnapon betömni, mert sátort alkot. Ha sarokvason forgó vasajtó van rajta, elhelyezve, azt szabad bezárni, mert ha oda van erősítve, csak olyan, mint más sarokvason forgó ajtó (l. Pri megad. 315. fej. Esel Abr. 7. pontja).
80. A hordó nyílásának fedésére szolgáló takarót, ha a hordó nincsen egészen telve, hanem a benne lévő ital felszínétől a hordó szájáig van egy arasznyi űrterület, ne borítsák egészen a hordóra, mert sátort képez, hanem hagyják a hordó nyílásának egy részét nyitva (l. fent. 33. pont).
81. Az olyan választófalat vagy sátrat, amilyet felállítani tilos, ha már fel vagyon állítva, tilos lebontani, mert az sátorbontás.
82. Tilos a nap sütése és az eső ellen védelemre használt takarót, úgynevezett ernyőt vinni, mert sátort képez.
83. Olyan edénynek, melynek egymás fugáiba illesztett részei elváltak, ha azok mindig lazán állottak, szabad a részeit ugyanígy helyreállítani (sabbosz napján), de ha azok rendesen, szorosan egymásba kapcsolva szoktak lenni, tilos a részeit még lazán is összeilleszteni. Szintúgy az olyan edények részeit, melyeket vascsavarok fogtak össze szorosan és most széjjelváltak, tilos most még lazán is összeilleszteni. Az edények fedőit azonban szabad levenni és ráilleszteni, mert nem az edények összetartása a rendeltetésük, hanem rendesen az edények kinyitása, vagy befedése.
84. A háztartásban lévő prést, melynek két egymás fölé illesztett deszkái közé ruhát (fehérneműt, konyharuhát) szoktak szorítani, szabad felnyitni a sabbosz- és ünnepnapon szükséges ruhák kivétele céljából, de ne szorítsák benne össze, mert az már hétköznapi szükségletre szolgálna. A mosodák és más iparosok prését azonban tilos felnyitni is, mert azt olyan erősen szorítják össze, hogy felnyitása hasonló a lebontás műveletéhez és ha napközben ki is volt nyitva, nem szabad sabbosz- és ünnepnapon belőle ruhát kivenni, mert ha azt megengednék, már fel is nyitnák talán.
85. Padot (széket), melynek egyik lába kihúzódott, tilos helyreigazítani és tilos más paddal (székkel) megtámasztani is, kivéve, ha már előbb ült így rajta, de szabad deszkalapot tenni a padokra, vagy fadarabokra, ha azokat e célra már erev sabbosz pénteken behozta.
86. Időmutató órát, ha most jár is, tilos sabbosz- és ünnepnapon felhúzni, hogy meg ne álljon. Az ünnepek másodnapján megengedhető, hogy annyira felhúzzák, amennyire az ünnep kimeneteléig járna, de jobban, hogy másnap is járjon, már nem szabad. Ha beteg miatt van rá szükség, szintén megengedhető, ha nem áll rendelkezésére könnyen található nemzsidó ember, aki felhúzná.
87. Tilos sabboszkor hangszeren vagy testrészeivel (kivéve a száját) dallamot hallatni, még ujjait egymáshoz, vagy az asztallaphoz ütni, hogy hangot hallasson, vagy diót csörgetni, csengőn csengetni, hogy a gyermek ne sírjon, még kézzel se tapsoljanak és lábbal ne toppantsanak. A tóra megtisztelésére és örömére szabad tapsolni, sőt azt, aki azt azért teszi, hogy a gyermek ne sírjon, ne tiltsák el tőle, mert vannak, akik ez esetben megengedik.
88. Nem dallamot ütő hangot szabad hallatni, ezért szabad az ajtón kopogni, hogy kinyissák stb., de tilos még ezért is az erre a célra ráerősített karikával ütni, vagy a csengőt megnyomni. Épp így ne szólaltassák meg az időt ütéssel jelző órákat sabbosz és ünnepnapon azáltal, hogy megnyomják, vagy láncát meghúzzák.
89. Aki a gyümölcseit és vetéseit őrzi állatoktól és madaraktól, ne verje a két tenyerét egymáshoz, ne üsse a combjához, ne toppantson a lábával, hogy elriassza őket, ahogy azt hétköznapon teszi.
90. Ne játszanak a földön dióval és hasonlóval, még ha az padlózott sem. Asszonyoknak és gyermekeknek mégse tiltsák meg, (ha feltehető), hogy biztosan nem hallgatják meg, mert jobb, ha tévedésből, tudatlanságból, mint ha szándékosan bűnözők.
91. A ruhák összehajtása tekintetében több különböző szabály van, azért ne is rakjanak össze semmiféle ruhaneműt.
92. Ha a talliszt láng kapta meg, szabad valamely italt arra a részére önteni, ahol még nem ég; azért, hogy ha a tűz majd a nedves helyre ér, kialudjék, de vizet tilos ráönteni.
93. Ne húzzanak sabbosz napján a sabboszt követő estére az ágyra ágyneműt, még akkor sem, ha volna még elég idő és mód arra, hogy sabbosz napján aludjanak bennök, mert ha különben nem is volt szándékuk aludni benne sabbosz napján, annyi, mintha sabbosz napján készítettek volna elő hétköznapra, ami tilos.