Kezdőlap » Rabbi Slomo Ganzfried : Kicur Sulhán Áruch » Niszan havának szabályai » 77. fejezet Az esti és a nappali kiddus szabályai

77. fejezet Az esti és a nappali kiddus szabályai

1. A tórának kifejezett parancsa, hogy a sabboszt szavakkal kell megszentelni, mert azt mondja (M. II. 20. 8.) »Gondolj a sabbosz napjára, hogy azt megszenteljed, azaz emlékezzél meg róla, a sabboszról való megemlékezés pedig a kiddus. Meg kell emlékezni róla beköszöntekor kiddus – megszenteléssel, – távoztakor havdala – megkülönböztetéssel. A bölcsek – áld. eml.! – úgy rendelték, hogy ez a megemlékezés beköszöntekor is, távoztakor is egy serleg borra való áldással történjék.

2. Szabad a sabboszt kidussal szentelni és utána, enni is, ha még nincs is este. Azoknak azonban, akik az esti (maariv) imát hétköznap csak a maga idejében (a mikor már este van), de sabboszt beköszöntő este előbb imádkozzák (mint azt az előbbi fejezet 1. pontjában említettem), ha már csak egy fél óra, ill. kevesebb idő kell a csillagok feltűntéig, nem szabad enniök. Ezért, ha nem hiányzik több egy félóránál teljes estig, akkor várniok kell estig, amikor a Sema olvasmány három szakaszának elmondása után kiddussal szentelik meg a sabboszt, kiddus előtt tilos bármit is élvezniök, akár vizet is inniok.

3. A micva méltó teljesítése a kiddust óborra – és méltó teljesítése jó borra elmondani és ha lehet, akkor vörös bort szerezni, olyan helyen azonban, ahol kellő kóser bort nem kapnak, mondhatják a kiddust mazsolaszőlő borára is. (1. fentebb 53. fej. 6. p.). A kiddus === szakaszát állva kell mondani és nézzenek a mécsekre (gyertyákra) azután üljenek le és nézzenek a serlegre és mondják a ===, majd a === stb. áldásokat. Ha nincs boruk, a kenyér – kalácsokra mondjanak kiddust és ne más italra.

4. A nők is kötelezettek a kiddusra, miért is figyeljenek jól a kiddusra és mondjanak utána === -t; de === -t ne mondjanak (1. fent. 6. fej. 9. p.). Olyan fiú, ki bár 13 éves, de testi fejlettségének jelei még nem mutatkoztak, nem mentesítheti a nőt, ezért az asszony maga mondjon kiddust, ha nem tudja, mondja az ifjú után szóról-szóra. Ha hallja is a férjétől vagy mástól a kiddust, helyesebb, ha azt szóról-szóra vele mondja (Dagul Mere vava és Tanja S. A.). (Hogy miként kell eljárniok, ha több családfő van együtt, 1. lej. 135. fej. 6. p.).

5. Megsavanyodott borra ne mondjanak kiddust, se rossz szagú borra, amely bár még nem savanyodott meg, borszaga, boríze is van és még a borra járó === bróchót kell is rá mondani és csak azért van kellemetlen illata, mert rosszszagú edényben volt, ugyanígy, ha a hordótól kapta szagát (Tosz. Sabb. a (S. A. nevében) szintén nem mondanak vele kiddust, ugyanígy, ha a bor néhány órán át nyitott edényben állott (bár manapság az ital nyitvaállására már nem vetnek ügyet), ne mondjanak vele kiddust, mert (Mal. t. 8.) »hozzad csak fejedelmed elébe, kegyesen fogad-e vagy tekintetbe vesz-e téged ?« Olyan bort, mely virágos, felületén fehér pontok vannak, át kell szűrni, ha nem lehet átszűrni, így is mondhatnak vele kiddust. De ha felületén már megbőrösödött (hártyaréteg van) ne mondjanak vele kiddust, mert arról már feltehető, hogy elvesztette illatos izét.

6. Forralt borral, vagy borral, melyben méz van, szabad kiddust mondani, némelyek szerint azonban mégse tegyék, mert az ilyen az oltárra nem volt már alkalmas, azért hacsak lehet más bort kell keresni.

7. A bor serlegének teljesnek és tisztának kell lennie, mindazok a szabályok, melyek az asztali (ebéd utáni) ima boros serlegére vonatkoznak (1. fent. 45. fej. 3. és 4. p.) érvényesek úgy az esti, mint a reggeli kiddus serlegére is, ugyanígy a sabboszt búcsúztató havdalah serlegére is. Helyesebb este nagyobb serlegben venni bort a kiddushoz, hogy maradjon belőle bor a reggeli kiddushoz és a havdalához is.

8. A kenyérkalácsok legyenek a kiddus mondása idején betakarva, akkor is, ha nem borra, hanem rájok mondja a kiddust emlékeztetésül a mannára, melyet alulról is, felülről is harmat takart.

9. Aki a kiddust mondja, igyék legalább száját megtöltő kortyot egyszerre megszakítás nélkül, a micva méltó teljesítése, hogy az ottlévők mindnyájan igyanak egy keveset az áldás serlegéből. Aki azért nem iszik bort, mert fogadalma tiltja, vagy mert árt neki stb., ne mondjon borra kiddust, támaszkodhatik arra, hogy az asztaltársaság többi tagja iszik.

10. Mert a kiddus bora is a lakoma szükségletei közé tartozik, nem kell utána külön utóbróchó, az asztali ima az embert attól is mentesíti, de azért, mert vannak a döntvényezők között olyanok, akik szerint az asztali ima ez alól nem mentesíti, ha csak teheti, legyen azon, hogy az asztali ima után még egy serleg borra mondjon áldást, igyék abból egy negyed logot, mondja el utána a bor élvezetére rendelt utóbróchót, hogy ezzel a kiddus borát mentesítse a külön utóbróchó alól.

11. Az étkezés közben fogyasztott borra nem kell külön bróchó, mentesíti ez alól a kiddusban mondott === áldás.

12. Ha valaki kiddust mond a serlegre, abban a hiszemben, hogy bor van benne, azután veszi csak észre, hogy az víz vagy más ital, még egyszer kell kiddust mondania borra. Ha a bor előtte állt az asztalon és szándéka az volt, hogy étkezés közben is iszik bort, nem kell újból kiddust mondania, mert akkor olybá vehető, mintha borra mondotta volna. Ha pedig a bor nem volt előtte az asztalon, de volt a házában és szándékában volt, hogy étkezés közben is iszik bort, nem kell === áldást újból elmondania, hanem folytassa az === stb. áldással (1. fent. 56. fej. 7. p.). Ha a serlegben árpasör vagy méhsör volt, olyan helyen, hol azt isszák bor gyanánt (1. fent. 45. fej. 1. p.) semmiképpen sem kell másodszor kiddust mondania, hanem mondja el rá a === bróchót és igyék belőle. Olyan helyeken, ahol a kiddust csak a kezek mosása után és a kenyérkalács felszegése előtt mondják, szintén nem kell újra kiddust mondania, hanem mondja el a === bróchót és annyiba számít, mintha a kenyérkalácsra mondotta volna a kiddust.

13. Nappal a reggeli étkezésnél is serleggel kell mondani a kiddust, azaz a === áldást, az a kiddus. A nők is kötelezettek erre a kiddusra (Pri Megadim). Ez előtt a kiddus előtt sem szabad semmit sem élvezni, még vizet sem, mint az esti kiddusnál (1. fent. 8. fej. 2. p.). Kiválóan helyes módja a micva teljesítésének, ha ez a kiddus is csak borra történik. Ha jobban kedveli a pálinkát és arra mond kiddust, azzal is eleget tett a kötelességének, de ügyelnie kell arra, hogy a pálinkás pohárkába legalább egy negyed log (kb. 1/7 liter) férjen és egy száját megtöltő kortyot egyszerre igyék. (Ha borra mond kiddust, de pálinkát, kávét is akar inni, 1. fent. 49. fej. 6. p.).

14. Este is meg nappal is csak ott szabad a kiddus áldást mondani, ahol mindjárt étkeznek, mert azt mondja a próféta (Jes. 58. 13.): »hirdesd a sabboszt gyönyörűségnek« élvezetnek és mestereink – áld. eml.! – ezt úgy magyarázták, hogy ahol a kiddussal a sabboszt hirdeted, ott legyen az élvezeted. Ha tehát az az egyik helyiségben mondja a kiddust és a másikban étkezik, bár már a kiddus mondása idején ez volt szándékában, nem tett eleget a kiddus kötelességének. A kiddus után mindjárt ennie is kell, ha nem evett mindjárt a kiddus elmondása után, nem tett eleget a kiddus kötelességének. Ha nappal nem akar mindjárt rendes lakomát élvezni, elmondhatja a kiddust és utána ehet valamily süteményt, de akkor egy negyed logot kell innia a serlegből, hogy elmondhassa az === utóbróchót. Megteheti ezt a muszaf előtt is, ha gyengének érzi magát (l. a köv. pontot). Ha a körülmetélő kénytelen inni az aratás áldásserlegéből, mikor kiddust még nem mondott, igyék a serlegből száját betöltő kortyot és azonkívül egy negyed logot (1/7 litert). (L. előbbi fej. 8. pontját)

15. A reggeli (sacharisz) ima után és a muszaf ima előtt szabad valamit ízlelni, ez az ízlelés legfeljebb egy tojás nagyságú kenyeret jelent és nem többet, gyümölcsöt azonban többet is ehet, hogy a szívét felüdítse, de előbb mondjon kiddust, igyék egy száját megtöltő kortyon kívül még egy negyed logot a borból, mert szükség esetén még ezt is elfogadhatjuk lakoma helyén mondott kiddusnak, avagy igyék egy negyed log bort és egyék utána az öt gabonanem valamelyikéből készült tojásnagyságú eledelt.

16. Minden zsidó, akár férfi, akár nő, köteles három lakomát tartani sabboszkor és pedig egyet este és kettőt nappal, és köteles minden lakománál kenyeret enni, a harmadik lakománál is ügyeljen arra, hogy különösen kenyeret (ill. sabboszkalácsot) egyék (és mivel kezeit megmossa, a kézmosásra áldást mond, legalábbis egy tojás nagyságú kenyeret kell ennie (1. 40. fej. 1. p.). Miért is mindenki ügyeljen arra, hogy a reggeli lakománál meg ne töltse a gyomrát és eleget ehessen a három lakoma kötelezettségének. Ha lehetetlen teljes kenyeret ennie, egyék legalább valami süteményt vagy az öt gabonanemből készült valamely eledelt, melyre a === bróchó jár, az === eledel, tehát lakomának számít. Ha ezt sem teheti, egyék legalább olyasmit, amit kenyérrel szoktak enni, pl. húst, halat vagy hasonlót. Ha ez is lehetetlen, egyék legalább főtt gyümölcsöt. A harmadik lakoma ideje, a nagy mincha (délutáni) ima idejével (a nappalt hatóra reggeltől számítva (6 és félóra), vagyis déli 12 és félóra után) kezdődik.

17. Minden lakomán köteles két egész kenyérkalácsra áldást mondani, === bróchó mondásakor mindakettőt a kezébe veszi és az egyiket közülök megszegi. Szokás a késsel megjelölni azt a helyet, ahol a kalácsot felszegi. Ennek oka: mert hétköznapon a === bróchó előtt körül kell vágni egy kissé a kenyeret (mint ezt a 41. fej. 3. pontjában megírtam), sabbosz napján pedig ezt nem lehet, mert az áldásmondás idején a kenyérnek még teljesnek kell lennie, tehát legalább jelöljék meg a metszés helyét, hogy tudják, hol fogják felmetszeni és ne kelljen nagyobb időmegszakítással azt vizsgálgatnia, hogy hol vágja fel. Úgy kell a két kenyeret elhelyeznie, tartania, hogy az, amelyiket meg akarja szegni, előtte legyen, mert nem szabad az egyik micvától a másikhoz mennie (a másikat is megszeghetné). Akárhány lakomát is eszik, mindegyikhez két teljes kenyér kell. Ezért, aki reggel az állandó lakoma előtt mondja a kiddust és süteményt eszik, abból is két egész darabot kell vennie.

18. Ha nincs az asztaltársaság minden tagjának két kenyere, hanem csak egynek, az szegi meg és mentesíti a többit, még a === áldás alól is mentesítheti a többit az, mit a kenyér megszegője mond. A === bróchó előtt ilyenkor azt mondja: »engedelmükkel uraim és mestereim!« és miután abból a darabból, melyre a === áldást mondta, evett valamit, ad mindenkinek egy darabot, hogy azok is egyenek belőle.

19. Ha erev sabbosz (péntek) napján a heti szidrát (a tórának sabboszkor felolvasandó részét) még nem olvasta el, ne egyék sabboszreggel addig, míg azt el nem olvasta. Ha az evés előtt nem olvasta, olvassa el legalább mincha előtt. Megtörtént esetben, – ha még akkor sem olvashatta, olvassa el a következő hét harmadik köznapja végéig.

20. Sabbosz napján azért, hogy böjtöt tartson, tilos böjtölni bármily időre is, ha nem is böjttartás végett nem eszik, mindenképpen tilos délig böjtölnie.

21. Tilos valamely baj vagy csapás miatt, amitől Isten óvjon mindenkit! – sabbosz napján szenvedni, búsulni, de kérjen irgalmat az irgalom Urától.

22. Micva kötelesség többféle gyümölcsöt, csemegét enni, szagos illatokat élvezni, hogy sabbosz napján is teljessé tegyék a napi 100 áldásnak számát. Kötelessége mindenkinek élvezetessé tenni a napot minden oly megengedhető dologgal, mely neki élvezet, mert azt mondta az Írás; nevezzed a sabboszt gyönyörűségnek.

23. Ha a reggeli lakoma után le szokott feküdni, hogy aludjék, aludjék, de ne mondja: Aludni akarok most, mert éjjel azután munkát kell végeznem vagy útra kell kelnem.

24. Azután állapítsanak meg valamely időt a tóratanulásra. A tóra Sabbosz szakaszában (M. II. 35. I•) olvassuk a szavakat: »Mózes összegyűjtötte a népet«. Mestereink – legyen áldássá emlékük! – ezt így magyarázták: Miért mondja a tóra e szakaszban, hogy »összegyűjtötte«, amit a tóra sehol másutt nem mond? Így szólt a Szent – áldassék! – Mózeshez: Menj le és alkoss sabbosz napján nagyobb gyülekezeteket Izráelben, hogy az utánad következő nemzedékek is megtanítják tőled, hogy minden sabboszon gyülekezeteket kell összehozniok és együtt tórát tanulniok. Azt is mondták: Nem adattak a sabbosz és az ünnepek Izráelnek másért, mint hogy azokon tórával foglalkozzanak. Mert a legtöbb embert a hét minden köznapján lefoglalja a munkája, nincsen szabad idejük állandó kiszabott időben a tórával foglalkozni, sabbosz és ünnepnapokon azonban mentesek minden munkától, foglalkozhatnak tehát kellőképpn a tóra tanulmányozásával. Azért iparosok, munkások, továbbá gazdák, akik a hét munkanapjain nem jutnak a tóra tanuláshoz, még inkább tartóznak a sabbosz szent napján a tórát tanulni, mindenki az értelmisége és eddigi tudása szerint.