Kezdőlap » Rabbi Slomo Ganzfried : Kicur Sulhán Áruch » Niszan havának szabályai » 76. fejezet A sabboszi és ünnepi imák szabályai

76. fejezet A sabboszi és ünnepi imák szabályai

1. Az a szokás, hogy a sabboszt köszöntő este a maariv (esti) imát időben előbb mondják, mint a hét munkanapjain és ez helyes is, hogy a sabboszt, amennyire csak lehet, előbb fogadják, de ennek csak a mincha idő első felének letelte után szabad megtörténnie. Azok is, akik a maariv (esti) imát különben mindig az idejében, a csillagok feljötte után szokták elmondani (1. 70. fej.), sabbosz estéjén előbb mondhatják. Ha meg is történik néha, hogy hétköznapokon a délutáni mincha imát mondják akkor, mikor most a maariv (esti) imát, a sabboszt köszöntő esti imánál nem kell erre figyelemmel lenni, mert micvakötelességet teljesít azzal, hogy a szent napot a szentségtelennek (a hétköznapnak) valamelyes idejéből megtoldja.

2. Az esti ima === áldását nem a === »ki megőrzi Izráel népét örökre« szavakkal fejezik be, mint hétköznapon, mert ez az áldás Izrael népének összességére szól, Izrael népe egyetemének pedig sabbosz napján nincs szüksége külön őrizetre, mert a sabbosz véd bennünket, hanem az === mondat után === stb. »és terjeszti fölénk a béke sátorát, légy áldott Örökkévaló, aki kiterjeszti a béke sátorát fölénk Izrael népére és Jeruzsálemre« áldással fejezik be. Ugyanígy mondja ünnepestéken is. Ha tévedett és úgy fejezte be az áldást, mint hétköznapon, ha ezt mindjárt a === szó elmondása után észrevette, mondja utána azonnal a === mondatot. De csak ha a 3 szavú mondat kimondása idejéig tartó szünet után vette észre, nem kell már mondania.

3. A sabbosz esti (maariv) tefillájában a === a reggeli sacharisz és muszaf imák tefillájában === a délutáni mincha ima tefillájában pedig a === szavakat szokták mondani.

4. A sabboszt köszöntő maariv ima csendben mondott tefillája után mindnyájan együtt ismétlik === szakaszát, ezt állva kell elmondani, mert vele tanúságot teszünk a Szentnek – áldassék – teremtő műve mellett és a tanúknak állva kell vallaniok.

5. Azután az előimádkozó az esti tefilla hét áldását egybefoglaló bróchót mondja, azaz: === Légy áldott, Örökkévaló, Istenünk és atyáink Istene stb . . . annak végén pedig === Légy áldott Örökkévaló, ki a sabboszt megszenteli. A közösség, mikor az előimádkozó ezt az áldást mondja, álljon és jól figyeljen, a === stb. szakaszát, === végéig vele együtt szokták mondani. Az is, aki egymagában imádkozik, elmondhatja a === szakaszát, a === szavakig, de többet ne mondjon.

6. Az esztendő minden sabboszán elmondják ezt az áldást, akkor is, ha a sabboszra ünnepnap esik, vagy a sabbosz az ünnepet közvetlen követi. De ha a Peszach ünnep első napja esik sabboszra, nem mondják.

7. Nem is mondják, csak 10 ember állandó összejövetelén, de ha csak alkalomadtán jönnek össze tízen, pl. vőlegény lakodalmas házában, vagy gyászoló házában, nem mondják, de ha kiszemeltek egy helyet arra, hogy néhány hétig 10 felnőttel ottan imádkozzanak, pl. vásárok idején, el kell azt mondani.

8. Ezekben az országokban az előimádkozó a sabbosz és ünnepek estéjén (kivéve a peszach első két estéjét) a zsinagógában szokta a felszentelő kiddus áldást elmondani. Mivel ezzel a kiddussal maga még nem tett eleget a maga egyéni kötelességének, a maga kiddusa előtt pedig tilos bármit is ízlelni, élvezni, azért, hogy áldását ne mondja hasztalan, oly gyermeknek adnak egy keveset inni az áldás serlegéből, aki már oly idős, hogy a micvákra nevelni kell, a gyermek hallgassa meg az áldásmondását, amivel maga eleget tett (bróchó nélkül ihat a borból), így azután nem mondja hasztalanul az áldást (mert a gyermeknek szabad a kiddus előtt is enni adni, miként erről, ha I. is úgy akarja, lejjebb a 165. fejezetben fogok írni). Ha nincsen gyermek jelen a zsinagógában, vegye a kiddust mondó vagy más ember a szándékába, hogy ezzel a kiddussal mentesüljön, igyék egy negyed log (1/7 liter) bort belőle, hogy elmondhassa az élvezése után elrendelt »utóbróchót«. Mindamellett otthon újra mondhat kiddust, hogy azzal feleségét és háza népét is mentesítse kötelességük alól, ha azok maguk a kiddust elmondani nem tudják. Hogy ő maga a zsinagógában való kiddussal így eleget tehet kötelességének, bár a kiddusnak csak ott a helye, ahol a lakoma, az étkezés van, azt szükség esetén azon törvénytszabályozók véleményére támaszkodva teheti, hogy elegendő ehhez, ha az áldás serlegéből egy egész negyed log mennyiséget iszik. Helyesebb, ha ilyenkor az első tele szájjal vett kortyon kívül iszik még egy negyed logot, azaz a teleszájjal vett első kortyot a kiddusra, a negyed logot a lakoma helyett.

9. Szokás sabbosz este a Sabbosz misna traktátusának === szavakkal kezdődő fejezetét is elmondani, de nem mondják sem oly ünnepen, mely sabboszra vagy erev sabboszra (péntekre) esik, sem a sabboszra eső félünnepen.

10 . Az a szokás, hogy sabbosz reggel nem mennek oly korán a zsinagógába, mint hétköznapokon, mert az alvás a sabbosz élvezetei közé tartozik. Támaszkodnak ebben az Írásra, mely az állandó áldozatoknál hétköznapokon (M. V. 28. 4.) azt mondja : “reggel”, sabbosz napjára pedig (u. o. 9. v.) azt mondja: “sabbosz napján”, ami azt jelenti, hogy később, mint reggel. Mindamellett vigyázni kell arra, hogy a Sema olvasásának és a tefillának idejét el ne mulasszák.

11. A muszaf imának az ideje mindjárt a sachrisz ima elmondása után áll be és ne késsenek vele tovább a 6 órától 6 óráig számított nap 7-ik órájának végénél (a nappal 7/12 része délutáni 1 óráig. ) Aki azt csak a nappal hetedik órája, vagyis 1 óra után mondja, azt vétkesnek nevezik, mindamellett eleget tett a kötelességének, mert a muszaf ima ideje voltaképp az egész nap.

12. Ha két tefilla imának a kötelessége hárult már rája, az egyik a (délutáni) mincha ima, a másik a muszaf ima, ha a muszaf ima elmondásával már 6 és 1/2, (vagyis félegy) óránál tovább késett, először a mincha imát kell elimádkoznia és csak azután a muszaf imát, mert a mincha ima állandóbb (mindennapi, a muszaf ima pedig nem mindennapi) és az a szabályunk, hogy az állandó és nem állandó között az állandóé az elsőbbség. Ha közösséggel imádkozik, mégsem kell így tennie.

13. A muszaf ima kedusájában, melyben === mondatot s közvetlen utána pedig mindjárt az === -t mondja a közönség, tévesen teszik, ha az első mondat === szava után ezt a szót a következő mondatban közvetlenül utána ismétlik, hanem mondja az első mondat után mindjárt === stb. csak az előimádkozó, aki vár, míg a közösség elmondotta a mondatot, kezdheti megint az === szóval, mert a két mondat között szünetet tartott.

14. A mincha imánál a tórafelolvasás előtt a === stb. zsoltárverset (Zs. 69. 14.) mondják és pedig mestereinknek – áld. eml.! – a zsoltár előbbi versével kapcsolatos magyarázata alapján: »Beszélnek rólam, kik a kapuban ülnek, a dalai a sörivóknak, de az én imám a Tied« stb. szólott Dávid a zsoltáros, a Szent előtt – áldassék! -: »Világ Ura nem olyan ez a nép, mint a világ többi nemzetének népe, ha a világ népei isznak, megittasulnak és mind könnyelműbbek lesznek, nem úgy mi, ha mi iszunk is, én imám a Tiéd« stb. Azért mondjuk ezt a tóraolvasás előtt mintegy hálánk kifejezéséül, hogy nem tette a mi osztályrészünket olyanná, mint az övék és köztünk még a tudatlanok is jönnek meghallgatni a tórát. Hétköznapra eső ünnepen, mikor minchánál tórát nem olvasnak, ezt a verset nem is mondják, de sabbosz napján mondják akkor is, ha nincsen széfer tóra (tóratekercs könyve) ott, ahol imádkoznak. Ez esetben a félkaddis előtt mondják, hogy a kaddis és a Semóné eszré tefilla imája között megszakítás ne legyen.

15. A Semone eszré tefilla ismétlése után szokták a === »A te igazságod-igazságosság« kezdetű imát elmondani e három írásvers elismerése mintegy annak a három igaz emberre: Józsefre, Mózesre és Dávidra – mért ítéletnek, akik abban az órában haltak meg. Olyan napon, amelyen ha hétköznapra esnék, a === imát nem mondanák, ezt sem mondják, de ha a gyászoló házában minjannal imádkoznak, el kell mondani, mert ha nem mondanák, nyilvános jele volna a gyásznak, sabbosz napján pedig nyilvános gyászt nem tartanak.

16. Ki sabbosz vagy ünnepnapon tévedett és a hétköznapi Semóné eszré imának középső bróchóiba kezdett, és azt valamelyik bróchó közepén veszi észre, fejezze be azt az áldásszakaszt, amelyet már megkezdett, azután mondja a sabboszi vagy ünnepi tefilla, középső áldását. Ennek oka az, hogy tulajdonképpen sabbosz napján is el kellene mondania a tefilla közbülső áldásait éppenúgy, mint hétköznapon és a nap szentségét csak a === áldás szakaszában kellene megemlíteni, úgy mint újhold vagy a félünnepek napján, de a sabbosz és ünnep tisztelete okából nem akarták a bölcsek fárasztani az embereket, ezért csak egy közbülső áldást rendeltek el a nap szentségének kiemelésére. De annak, aki a hétköznapi bróchót megkezdette, be kell azt fejeznie, mert szabály szerint most is el kellene azt mondania.

17. Ha csak egyetlenegy szót is mondott a hétköznapi bróchóból és már rájön a tévedésre, be kell fejeznie az egész áldásszakaszt, kivéve az === áldásszakaszát, ha annak csak első === szavát mondotta, mivel a sabbosz esti (maariv) és délutáni (mincha) tefillaimájának közbülső része szintén === szóval kezdődik, azért, ha a sabbosz esti és délutáni imákban el is feledte, hogy sabbosz van és az === szakaszt akarta mondani, de már az első szó után eszébe jutott, hogy sabbosz van, nem kell az === szakaszt befejezni, hanem folytassa tovább === stb., ill. === stb. Ha a reggeli imánál történt meg vele ez a tévedés, mert azt hitte, hétköznap van, be kell fejeznie a megkezdett === bróchót. De ha tudta, hogy sabbosz van és hogy közbül a === imát kell mondania, de megszokottságánál fogva megbotlott a nyelve és mondotta ki az === szót, nem kell befejeznie az === áldásszakaszt, hanem mondja a === imát, mivelhogy a sabbosztefillákban is vannak imák, melyek az === szóval kezdődnek, olybá vehető, mintha ezekben tévedett volna, mert hiszen tudta, hogy sabbosz van és addig az === szónál nem is mondott többet.

18. Ha csak az utolsó bróchóknál (azaz a === szakasztól kezdve tovább) vette észre tévedését, hagyja abba közben azt a bróchót, ahol eszébe jutott és kezdje a sabbosz vagy ünnepi imaszakaszt és fejezze be annak rendje szerint. Ha nem jutott eszébe, csak mikor már a === -t kezdte mondani, az egész tefillát előlről kell kezdenie.

19. Ha a muszaf imákban mondotta tévedésből a hétköznapi tefilla közbülső bróchóit, hagyja abba közben is azt az áldásszakaszt, amelyiknél tévedését észre vette és folytassa a muszaf ima közbülső bróchójával, mert a muszaf imánál nem kellett volna eredetileg a közbülső bróchókat elmondani, mint hétköznapon, hanem csak a muszafnak azt az egy áldásszakaszát.

20. Aki tévedett és a hétköznapi tefillát kezdette el sabbosz napján, vegye azt rossz jelnek, vizsgálja meg a következő hét minden napján tetteit és térjen meg őszinte bűnbánattal.

21. Ha a sabbosztefilla középső bróchószakaszában tévedett és mondotta a sabbosz egy másik tefillájának középső szakaszát, ha tévedését észrevette, mielőtt a befejező áldásban Isten nevét kimondotta, kezdje el ott és mondja el azt az imát, amelyet most kellett volna mondania. De ha csak akkor jött rá, mikor már az áldásban Isten nevét kimondotta, fejezze be azt az === áldás szavaival és megtörtént esetben utólag ezzel is eleget tett, mert a közbül eső áldásoknak lényege a === szakasza, ez pedig mindegyik sabbosztefillában egyenlő.

22. Mely imáknál áll ez? az esti (maariv) a reggeli (sacharisz) és a délutáni (mincha) imáknál, de a muszaf imánál, ha más sabboszimát mondott helyette, nem tett eleget kötelességének, mert nem említette meg benne a muszafáldozatot. Ugyanez az eset, ha az esti, reggeli vagy délutáni imákban mondotta tévedésből a muszaf ima közbülső szakaszát, mert a muszafáldozatot említette benne, ami akkor valótlanság a Mindenható – áldassék! – előtt.

23. Ha az ünnepi tefillában tévedett, mikor úgy kellett volna az áldást befejeznie === »aki megszenteli Izraelt és az ünnepi időket« és úgy fejezte be === »ki megszenteli a sabboszt«, ha még a három szavú mondat kimondásának ideje alatt hozzámondhatta a === szavakat, eleget tett a kötelességének, ha nem, vagyis később vette észre, előlről kell kezdenie az === szakaszát.