Kezdőlap » Rabbi Slomo Ganzfried : Kicur Sulhán Áruch » Niszan havának szabályai » 75. fejezet A sabboszmécsek meggyújtásának szabályai

75. fejezet A sabboszmécsek meggyújtásának szabályai

1. Legalább 1/2 órával a csillagok feljötte előtt köteles minden ember abbahagyni a munkáját és meggyújtani a mécseket (gyertyákat). Mihelyt a zsinagógában a === (92.) zsoltárt elmondották, legyen bár még két óra hátra az est beálltáig, a sabbosz ott azon kisebbség számára is beállott, mely a zsinagógában nem volt és azok részére is tilos minden munka. Még ha más városból jött is ide, a sabbosz pontos betartása ő rá is kötelező, mihelyst itt a közösség a === zsoltárt elmondotta. Hol két zsinagóga is van a városban, ebben a tekintetben egyik sem befolyásolhatja, vonhatja maga után a másikat.

2. Kötelesség a sabbosz tiszteletére több (gyertyát) mécset gyújtani. Némelyek tízet, mások hetet szoktak gyújtani, de mindenesetre illő legalább kettőt gyújtani, a sabbosz parancsolat === »emlékezzél« és === »őrizkedjél« két változatának megfelelően. Különös kényszer esetén egy is elég. Ha gyertyák, legyenek hosszúak, hogy legalább az étkezés utánig kitartsanak. Igyekezzék szép gyertyákat venni, mert azt mondotta rab Huna (Sabb. tr. 23. b.): »Aki törődni szokott a sabboszgyertyával, hogy minél szebbé tegye azt, annak oly fiai lesznek, akik talmudtudósok, mert azt mondja az Írás (Pldb. 6. 23.): »Mécs a parancs és a tóra a fény.« A mécs parancsának a teljesítése által jő a tóra fénye. Ezért ajánlatos, hogy az asszony a gyertya gyújtásánál imádkozzék azért, hogy a Szent – áldassék! – adjon neki oly fiúgyermekeket, akik világítanak a tóratudásukkal. Jó, ha előzőleg ad néhány fillér cedókó adományt. Olyan asszonynál, kinek nehéz a lelke gyermekei nevelése miatt, vagy kinek egyáltalán nincs gyermeke, bevált segítség, ha a gyertyagyújtás után elmondja a roshasana (újév) első napjának haftóráját (prófétai olvasmányát) Channa imáját. (Sám. 1. k. 1-2. 10.). Különösen jó, ha megérti, amit mond és áhítatos figyelemmel mondja.

3. Különösen szép teljesítése ennek a micva parancsnak, ha olajfa olajával gyújt mécset, használható a nálunk szokásos virágolajnak nevezett olaj is, de más olajok között vannak olyanok, amelyek nem használhatók. Iparkodjék hozzá fagyapot, kender, vagy len bélfonalat használni, mert más fonalak között vannak nem használhatók. A mi vidékünkön faggyúból készült gyertyákat szoktak gyújtani, azok is használhatók. De tilos úgy mécset gyújtani, hogy faggyút tesznek egy edénybe, a faggyúba pedig a fonalat. Aki a mécset meggyújtja, úgy kell gyújtania, hogy a láng a mécsből kiálló bélfonálnak nagyobb részét megkapja, a faggyúból készült gyertyának pedig az abból kiálló belét.

4. Már előbbről tudjuk, hogy minden micvakötelességre annak a teljesítése előtt mondjuk az áldást, de a sabboszmécsek gyújtásánál, – mivel a nő a mécs (gyertya) gyújtásával fogadja magára a sabboszt, a bróchó pedig a gyújtás megkezdése volna, miért is, ha előbb mondaná a bróchót, már nem is volna szabad felgyújtania a mécset, gyújtsa meg előbb a gyertyákat, de hogy mégis a gyújtás bevégzése előtt mondja az áldást, tegye kezeit a szemei elé, hogy ne lássa a gyertyákat és úgy mondja a bróchót, azután vegye le a kezeit, nézzen a gyertyákra, akkor olybá vehető, mintha a gyújtás előtt mondta volna rájuk az áldást. (Hogy különbséget ne tegyünk, az ünnepi (jomtov) mécseket is így szoktuk meggyújtani. Bár jomtovkor, ünnepen szabad egy lángról más lángot gyújtani.) A tulajdonképpeni sabbosz mécsek, melyeknek meggyújtásával a sabboszt fogadta, azok arra az asztalra szánt mécsek, melynél étkeznek ezért ezeket gyújtsa meg utoljára. Különös szükség esetén, pl. ha női fürdőt kell vennie vagy chupához (esküvőhöz) vagy más sürgős dologhoz kell mennie, kikötheti előre, hogy a mécsek felgyújtásával még nem fogadta magára a sabboszt, ez esetben a gyújtás előtt mondhatja a bróchót és elég, ha a feltételt magában gondolja, (a szívében köti ki). (L. lej. 160. fej. 5. p.).

5. A mécsek gyújtásának micvája kötelezi a férfiakat éppúgy, mint a nőket, a nőket azért intették rá inkább, mert otthon, lakásukban tartózkodnak, továbbá mert a nő oltotta ki a világ fényét, midőn bűnbe vitte az első embert és elhomályosította a lelkét, melyet az írás mécsnek nevez (Pldb. 20. 27.): »Isten mécse az embernek a lelke«. Ezt kell jóvá tennie a sabbosz tiszteletére szolgáló mécsek gyújtásával. Ezért, ha az asszony otthon van, őt illeti a gyertyagyújtás kötelességteljesítésének az elsőbbsége, mindamellett a férfi is segítsen, tegyen valamit a micvakötelesség teljesítésében, készítse elő, állítsa helyre és perzselje le őket, vagyis gyújtsa meg és oltsa is el mindjárt, hogy ezáltal azután könnyebben meggyulladjanak. A betegágyas nőnél az első héten a szülés után a férfi gyújtsa a mécseket és mondja rájuk az áldást, de később, sőt valahányszor nidda (női tisztátalanságának idején) a nő maga gyújtsa és maga mondja rájuk az áldást.

6. A nők a gyertyagyújtás előtt meg szoktak mosakodni és a sabboszruhát veszik magukra, üdv azoknak, kik megteszik! A gyertyagyújtás előtt kell a mincha (délutáni) imát elmondaniok, mert a gyertyák meggyújtásával már magukra fogadják a sabboszt, azután tehát már nem mondhatja el a péntek délutáni hétköznapi mincha imát. Ha az asszony foglalkozása vagy bevásárlásai folytán megkésett és csak közel félórával a sabbosz beállta előtt jő haza, ha pedig előbb megmosakodnék és venné a sabboszruhát magára, kétséges, nem szentségteleníté-e meg a gyertyák gyújtásával már a sabboszt, kötelessége inkább úgy meggyújtani azokat, ahogy van, semmint hogy I. m. a sabbosz megszentségtelenítésének a kétségébe jusson. Ha a férfi látja, hogy neje megkésik, fontos kötelessége, hogy ő gyújtsa meg azokat és ne törődjék vele, ha azzal nejét esetleg megharagítja.

7. Ha a férfi gyújtja meg a mécseket (gyertyákat) és az után még valamily munkát kell végeznie, jobb ha eleve kiköti, hogy a gyújtásával még nem fogadja magára a sabboszt. De ha ezt elmulasztotta, megtörtént esetben szabad azután is azt a munkát elvégeznie, mert a férj gyújtásával általánosságban nem szokta még magára fogadni a sabboszt.

8. Ott kell a gyertyákat gyújtani, ahol majd étkeznek, mert ezáltal teszik felismerhetővé, hogy a sabbosz tiszteletére gyújtották meg s ne gyújtsák meg az egyik helyen, hogy azután más helyre vigyék. Csak szükség esetén, pl. ha az asszony beteg és nem tud az asztalhoz menni, gyújthatja fel azokat ő az ágyában és vihetik azután ugyanabban a házban máshová, mert az egész lakás a helyüknek számít. Azok az asszonyok, kik a mécseket (sátrak ünnepén) a sátorban gyújtják meg és azután be viszik azokat a lakásba, helytelenül cselekszenek. Olyan mécset, mely előbb már erev sabbosz (péntek) napján égett, el kell előbb oltani, hogy azután a sabbosz tiszteletére gyújtsák fel újra, mert felismerhetővé kell tenni, hogy ezeket a sabbosz tiszteletére gyújtották.

9. Mécset kell gyújtani minden szobában, melyet az este használnak. Ki a lakásban a felesége mellett van, – mivel ez már mondott áldást az egyik szobában levő mécsekre, a többi szoba mécsére nem kell bróchót mondaniok, de ha más helységben van és ott külön szobája, kell mécset gyújtania és arra áldást mondaniok. Ha egy helységben több vendég is van, vegyék meg a mécseket közösen, de csak egyik gyújtson és mondjon áldást, ezt azonban oly szándékkal tegye, hogy az ő áldásmondásával valamennyien eleget tegyenek kötelességüknek és kell, hogy azoknak is ez legyen a szándékuk. Ha nincs külön szobája, hanem egy szobában van a szállása zsidó gazdájával, nem kell mécset gyújtania, mert felesége otthon érte is gyújt mécset. Ifjak, kik idegenben tanulnak, ha ott külön szobájuk van, kell mécset gyújtaniok bróchóval, de szintén közösen vegyék a mécseket, az egyik imádkozzék és elégítse ki a többi kötelességét. A mécseknek addig kell égniök, míg ők haza nem jönnek. Ha nincs külön szobájuk, mert feleségük sincs, akik nekik mécset gyújtanának, adjon mindegyik valami pénzt a házigazdának, hogy társak legyenek a mécsek tulajdonában. Ki a házigazda asztalánál eszik, annak házanépéhez számít és nem kell részesnek lennie a mécsek tulajdonában.

10. Az a szokás, hogy több asszony is egy szobában gyújtja fel mécseit és mindegyik külön mond áldást a magáéra, mert minél több fény egyesül, annál nagyobb az öröm. De ügyeljenek arra, hogy ne gyújtsák gyertyáikat ketten egy gyertyatartón. Szükség esetén azonban ez megengedhető.

11. Még nappal a sabbosz beállta előtt sem szabad vizet tenni a gyertyatartó nyílásába, ahova a faggyú vagy viaszk gyertyákat dugják, hogy mihelyst odáig égnek, kialudjanak. Szükség esetén, ha még nappal teszi, könnyebben veheti. De a csüngő gyertyatartó alá edényt állítani vízzel, hogy a kihulló szikrák mindjárt kialudjanak, teljes tilalom akkor is, ha még nappal (sabbosz előtt) teszik oda. Viszont oly edényt, melyben víz nincsen, szabad alája tenni akkor is, ha már sötét van, mert a szikrának megfogható anyaga nincs. Edényt alája tenni azért, hogy az olaj vagy a faggyú abba csepegjen, tilos, mihelyst besötétedett, mert ha már belecsepegett, tilos az edény elmozdítása is, miáltal megsemmisíti az edény rendeltetését és ez tilos, mert annyi mintha sabboszkor odaragasztotta (erősítette) volna, nappal azonban még szabad odaállítania. Ha olaj csepegett bele, azt sabbosz napján használni nem szabad és az edény elmozdítása is tilos. Ha nem csepegett bele, magának az odatételének célja (szándéka) nem teszi tilossá az edény elmozdítását.

12. Jó a sabboszkalácsokat az asztalra tenni, mielőtt még a mécseket meggyújtják. (1. 89. fej. 2. p.).

13. Világtalan asszony helyett, ha férje van, a férje gyújtsa a mécset és mondja a bróchót, ha pedig nincsen férje és egymagában lakik, maga gyújtja és maga mondja az áldást. Ha másokkal lakik egy szobában és azok gyújtanak mécset, ő is gyújtson, de ne mondjon bróchót. Ha ő a ház úrnője, ő gyújtson először, mondjon rá áldást is, a többi csak azután gyújtson és mondjon bróchót.

14. Ha a háziasszony egyszer elfelejtett gyertyát gyújtani, azontúl minden héten egy méccsel többet gyújtson, mint ahányat eddig szokott. Ugyanígy, ha bármennyiszer feledte el, annyival több gyertyát gyújtson állandóan. Ez intőjel legyen arra, hogy ezentúl vigyázzon. Ezért, ha kényszerűségből nem tudott gyújtani, nem kell máskor a mécsek számát meggyarapítani.