Kezdőlap » Rabbi Slomo Ganzfried : Kicur Sulhán Áruch » Niszan havának szabályai » 72. fejezet A Sabbosz (szombat) törvényei

72. fejezet A Sabbosz (szombat) törvényei

1. A szent sabbosz az a nagy jel és szövetség, melyet a Szent – dicsértessék! – nekünk adott annak tudomásulvételére, hogy hat nap alatt alkotta az Örökkévaló az eget és a földet és mindazt, ami bennök van és hogy megnyugodott a hetedik napon, ez hitünk alapja. És azt mondották mestereink – áldássá legyen az emlékük! – (Jer. talm. Ned. 3. fej. végén): hogy a sabbosz súlyában fölér mind a többi parancsolattal. Mindenki, aki a sabboszt szabályai szerint megtartja olyan, mint aki az egész tórát megtartja és aki a sabboszt megszentségteleníti olyan, mint aki az egész tórát megtagadta. Így mondja Ezra könyve is (Nech. 9. 13.): »És a Szinai hegyére leszállottál, adtad a népednek a tórát és a parancsokat és szentséges sabboszodat megismertetted velök.«

2. Aki a sabboszt a nyilvánosság előtt megszentségteleníti, az minden tekintetben olyan, mint a bálványimádó pogány: ha hozzáér a borhoz, tiltottá teszi, a kenyér, amit süt olyan, mint a pogány kenyere, az étel is, amit főz, mint a pogánynak a főzte (l. fenti 38. fej.). Az említett nyilvánosság tíz zsidó embert jelent, de nemcsak akkor áll ez, ha annyian látták, hanem akkor is, ha annyian tudják róla, hogy vétkezett. (Szifsze Kohen 157. fej. 4. p.) Így állapítják meg a talmud (a misna 6 rendjének magyarázata) és az elismert törvényszabályozók Eszter köztudomású kényszerházassága ügyében. (Ugyanígy a Pri Megadim a Jóre Dea II. fej. Szifszé Daat 17. alpontja) Nyilvánosság az, ha tíz zsidó ember látta, vagy ha a vétkező tudja, hogy tette nyilvánosságra jut.

3. Azért dicséri a próféta és mondja (Jes. 56. 2.): »Boldog a halandó, aki ezt teszi és az emberfia, ki ahhoz ragaszkodik, ki megőrzi a sabboszt, hogy meg ne szentségtelenítse« stb. Mindenkinek, aki a sabboszt szabály szerint megtartja és erejéhez képest megtiszteli és gyönyörűségévé teszi, a próféta szintén kifejti már ezen a világon kijáró jutalmát, azon a nagy jutalmon kívül, melyet a jövendő világ számára rejt. (Jes. 58. 13-14.): »Ha visszavonod a szombattól lábadat, hogy nem végzed dolgaidat szent napomon, hanem gyönyörnek nevezed a sabboszt, istentiszteletnek az Örökkévaló szent napját és megtiszteled, hogy nem végzed útjaidat, nem keresed üzleteidet és szót sem szólsz róla, akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban, megengedem, hogy a föld magaslataira nyargalj és élvezzed Jákób atyádnak örökségét, – mert az Örökkévaló szája szólott.«

4. Azt írja a tóra (M. II. 20. 8.): “Emlékezzél meg a sabbosz napjáról, hogy azt megszenteljed”, aminek magyarázata: hogy az ember minden egyes nap gondoljon a sabbosz napjára, hogy azt megszentelje! Ha olyan jobb eledele akad, mely nem található minden nap és nem romlandó, vegye meg a sabbosz tiszteletére. Erev sabbosz napján (pénteken) kötelesség korán felkelnie, hogy a sabboszszükségleteit megvásárolja, megveheti még az ima előtt is, ha ezáltal a közösséggel való együttes imádkozást el nem mulasztja Jobb a sabbosz tiszteletére erev sabbosz napján (pénteken) bevásárolni, mint csütörtökön. De az olyan dolgot, melyet még el is kell készítenie, vegye meg csütörtökön. Minden dologra, amit megvesz: mondja: »a sabbosz tiszteletére!« Ezra rendelkezése, hogy a ruhákat már csütörtökön mossák ki a sabbosz tiszteletére és ne erev sabboszkor (pénteken), mert erev sabboszkor a sabbosz szükségleteivel kell foglalkozni.

5. Minden embernek parancskötelessége, hogy bármennyi szolgája is legyen, valamelyes munkát maga végezzen el a sabbosz tiszteletére, hogy megtisztelje, mint az amoraimnál (a gemara bölcseinél) találjuk (Sabb. 19. a.): rab Chiszda a zöldséget vagdalta finomra, Rabba és rab József fát vágtak, rabbi Zéra tűzet gyújtott, rab Nachman a lakást hozta rendbe, bevitte a sabboszra szükséges edényeket és eltakarította a hétköznapiakat. Tőlük tanuljon minden ember és ne mondja: csorbát ejtenék a tiszteletemen, mert az ő tisztelete az, hogy ő tiszteli meg a sabboszt.

6. Egész Izráelben az a szokás, hogy otthon sütnek kenyereket a sabbosz tiszteletére. Nem is kérdés, hogy ha már hétköznapon meg is eszik a nemzsidó pék kenyerét, ügyeljenek arra, hogy a sabbosz szent napján csak zsidó sütötte kenyeret egyenek, sőt, ha hétköznapon zsidó pék sütötte kenyeret esznek, a sabbosz tiszteletére mindamellett otthon kell sütniök, hogy az asszony teljesíthesse a challó (tészta elvonásának) parancsát. Mert Ádám, az első ember, erev sabbosz (péntek) napján teremtetett, ő volt a világnak challója, az asszony a vétkével megrontotta, azért kell néki ezt jóvátennie. Három kenyeret készítsenek, egy nagyot, egy közepes nagyságút, meg egy kicsinyt, a közepest a sabbosz esti lakomára, a nagyot sabbosz nappali ebédjére, ezzel is jelezni akarván, hogy a nap tiszteletéé az elsőbbség, a kicsiny kalács a harmadik lakomára való.

7. Vagyoni erejéhez képest mindenki szerezzen húst, jó halat, csemegét és jó bort, mert kötelesség minden sabboszlakomán halat enni, ha nem árt az embernek, de ha ártalmas, vagy nem kellemes neki, ne egye, mert a sabbosz gyönyörűségre lett adva, nem pedig kínra, fájdalomra. Élesítse ki a kését, ez is a sabbosz tiszteletére szól, hozza rendbe a házat, takarja be az ágyakat, terítsen abroszt az asztalra és ez maradjon rajta az egész sabbosznapon. Némelyek szigorúbban veszik, hogy két terítővel takarják be. Örvendezzék a sabbosz bejövetelén és gondolja meg: ha azt várta volna, hogy egy drága, nagyrabecsült embere látogatja meg, hogyan hozta volna rendbe a házát annak a tiszteletére, mennyivel inkább kötelessége ezt megtennie a sabbosz királynő tiszteletére. Némely helyen a sabbosz (péntek) esti lamánál rakott lepényt, vagy töltött tésztát esznek a manna emlékére, amely szintén tokban feküdt: harmat volt alatta, harmat volt fölötte. Azt az ételt, melyet sabboszra készítenek, már erev sabbosz (péntek) napján kell megízlelni.

8. Még aki szegény is Izráelben, törekedjék minden erejével gyönyörűségévé tenni a sabboszt, takarékoskodjék az egész héten, hogy a sabbosz megtisztelésére pénze legyen. Ha meg nincsen pénze, kérjen a sabbosz szükségleteire akár zálogra is kölcsön. Erre mondották mestereink – áldássá legyen az emlékük! – ( (Beca 15. a.): »gyermekeim, énrám támaszkodva vegyetek kölcsönt és én megfizetem.« Az ember minden tápláléka ki van már szabva roshasónótól (újévtől) kezdve, kivéve a sabboszra és ünnepnapokra szánt kiadásait, ha azokra többet ad ki, többet adnak neki is. Arra az esetre, ha az idő nagyon nyomasztó, mondották mestereink – legyen áldott az emlékük! -: tedd a sabboszodat hétköznapiassá (ruházat és élelem tekintetében), csak rá ne szorulj az emberekre. Mindamellett lásson utána, hogy – ha csak lehet – szerezzen be valami csekélységet a sabbosz tiszteletére, pl. kis halakat, vagy hasonlót. Ha valaki küld neki valamit, hogy sabbosz napján egye meg, fogyassza el sabbosz napján és ne hagyja hétköznapra.

9. Erev sabbosz (péntek) napján a kis mincha idejétől kezdve tovább (1. fentebb a 69. fej. 2. p.) nem szabad valamely állandó tartós munkát végezni, de ha alkalmilag kell valamit megcsinálnia, szabad, – azt, ami sabboszra szükséges, azután is szabad. Másnak a ruháját díjazásért megigazítania már tilos. De szegénynek, aki sabboszszükségleteire akar még valamit keresni, szabad dolgoznia egész napon át, éppen úgy, mint félünnepen. Más zsidónak a haját nyírni, akár ha mestersége, akár ha díjazásért is teszi, – szabad egész napon, mert a nyiratkozásról feltehető, hogy most a sabbosz tiszteletére történik. Az üzleteket egy órával a sabbosz beállta előtt kell lezárni. (Ha valaki úton van, 1. fentebb 68. fej. 12. p.)

10. A kilencedik időóra utánra (ha a nap hatkor kel és hatkor nyugszik, délután 3 óra utánra) tartózkodjék lakomája idejét megállapítania, még akkor is, ha különben, más hétköznapon akkor szokott étkezni, – még valamely micvalakomáét is, – ha megtarthatná más hétköznapon, tilos ezt pénteken bármikor, még reggel is megtartania. Oly köteles micvalakomát azonban, mely időhöz van kötve, pl. a körülmetélést, vagy az elsőszülött kiváltását követő lakomát stb. szabad megtartania. Mindamellett helyesebb azt mindjárt kora reggelre megállapítania, akkor sem szabad azt hosszabb időre nyújtania, még kevésbé azon sokat ennie, hogy a sabboszlakomát étvággyal ehessék.

11. Minden embernek kötelessége a tóra hetiszidrájának szakaszait a közösséggel befejezni, azaz, hogy minden héten olvassa el a hetiszakaszt, minden versét kétszer, utána, az Onkelosz aram fordításának ugyanazt a versét egyszer. A közösséggel azt jelenti, hogy olvasását már a hét első napján kezdje. (A közösség ugyanis már sabbosz délután a mincha istentiszteletnél megkezdi a következő hét szakaszának olvasását), de különösen helyes teljesítése a micvának, ha erev sabbosz (pénteken) délután olvassák. Olvasni kell minden szakaszt, akár nyílt, – mely nincs elválasztva a következőtől -, akár zárt, mely el van választva, kétszer és utána, egyszer a targumot = az aram fordítását (így találta helyesnek a nagy rabbi, Elia, a wilnai gáon is, áld. eml.). Ha a szakasz a vers közepén zárul, szakítsa meg ott. Ha befejezte, mondjon a targum – az aram fordítás után egy verset a tórából, hogy a tóra szavaival fejezze be. Illő, hogy az olvasást beszélgetéssel meg nem szakítsák. Szokás a haftarát is elolvasni. Mások még az Énekek énekét is el szokták utána mondani.- Aki úton van, és csak oly tórakönyve van, melyben a targum, az aramfordítás nincs meg, olvassa el a tóraszakaszt kétszer és ha oly helyre jut, hol a targumfordítást megkapja, olvassa el utólag a targumot. Minden istenfélő embernek tanulnia kell r. Salomo Jicchaki- (Rási-)nak a magyarázatát a hetiszidrához, ha nem képes rá, tanulja más nyelven írt magyarázatát, pl. a Ceenó ureenó-t, vagy más hasonló művet, hogy a hetiszakasz tartalmát megismerje és megértse.

12. Parancskötelessége minden embernek, hogy erev sabbosz (péntek) délután meleg vízzel mossa meg az arcát, a kezeit meg a lábait, ha lehet, tűrődjék meg egész testével meleg vízben és merüljön alá a mikva vizében. (A. Jaabec = r. Jakob ben Cvi) azt írja, hogy ne fürödjék egész testével melegben, mert ez megnehezíti a pénteken este köteles közösülést.)

13. Tilos az embernek együtt fürödnie az atyjával, az apósával, az anyja férjével, vagy a nővére férjével, de oly helyen, hol a fürdőben a test szeméremrészét be szokták takarni, szabad együtt fürödni. Így a tanuló se fürödjék a mesterével, de ha annak szüksége van rá, hogy kiszolgálja, akkor szabad.

14. Parancskötelesség a fejet lemosni, a körmöket levágni és ollóval megnyiratkozni, ha már nagy a haja. De ne vágja le kezeinek és lábainak a körmeit egy napon. Ugyancsak ne vágja le a körmeit és ne nyírja le haját roschodes (újhold) napján, még akkor se, ha ez erev sabboszra (péntekre) esik. Némelyek gondot fordítanak arra is, hogy a körmöket ne az ujjak sorrendében vágják le, hanem kihagyással, azaz a jobbkézen a mutatóujjnál kezdik: a vágás sorrendjének jele a === szó, mely betűinek számértékével írva: 2., 4., 1., 3., 5. (mutatóujj, gyűrűsujj, hüvelykujj, középső ujj, kisujj); a balkézen a gyűrűsujjnál kezdődik, a vágás sorrendjének a jele e szó: (4., 2., 5., 3., 1.: gyűrűsujj, mutatóujj, kisujj, középujj, hüvelykujj). Arra is ügyelnek, hogy ne csütörtökön vágják a körmöket, mert akkor harmadnapra, sabbosz napján kezdenek nőni. Jó vigyázni arra is, hogy a levágott körömrészeket elégessék. (Aki heverni hagyja, vagy eldobja, gonosz. Magen Ábr. és Mach. Hasek. 260. fej.)

15. Minden erev sabboszkor vizsgálja meg az ember a tetteit és buzduljon fel bűnbánatra, hogy jóvátegye a hibáit, amelyeket a hat munkanap alatt elkövetett. Mert az erev sabbosz magába zárja az egész hetet, mint az újhold előtti nap (erev ros-chodes, a kis jomkippur) napja magába zárja az egész hónapot.

16. Törekedjék arra, hogy a sabbosz tiszteletére szép ruhája és szép tallisza (micvaköpenye) legyen, mint Jesajáhu próféta mondta (58. 13.): »hogy megtiszteljed«, amit a talmud úgy magyaráz, hogy a sabboszöltözeted különb legyen, mint a hétköznapi ruhád (Sabb. 113. a.). Még ha úton van is, nemzsidók között, öltse fel a sabboszruháját, mert a ruhát nem azok tiszteletére kell felvenni, akik látják, hanem a sabbosz tiszteletére.

17. Ügyelni kell arra, hogy az ételeket még a sabbosz fogadásának ideje előtt vegyék le a tűzparázsról (l. lejjebb 80. fej. 5. p.). Ha elfeledte és nem távolította el és mikor már sabboszkor el akarja venni a fazekakat, mely körül a parázs ég, ha elvenné, – megmozgatná a parazsat, zsidónak ezért tilos levenni a fazekakat, nemzsidókkal levétetni azonban szabad.

18. Az ételeket, melyeket sabbosz napjára kemencébe szoktak zárni, szabad használni akkor is, ha a kemence ajtaja nem volt agyaggal letapasztva. Tilos a kemencét éjjel kinyitni, mert hátha van benne olyan étel, mely még nem főtt meg eléggé, az ajtó nyitása, ill. zárása pedig előmozdítja a főzést.

19. Amit mondtunk, hogy szabad sabboszra eledelt eltenni akkor is, ha kemence nincs agyaggal lezárva, csak arra az esetre szól, ha húst tesznek el, vagy hüvelyesekből vagy tésztából készített eledelt akarnak melegen tartani, de ekkor már jóval este előtt kell betenni, oly módon, hogy már este előtt főzzék egy keveset, annyira, hogy szükség esetén úgy is ehető legyen, de ha röviddel este előtt tesznek el hüvelyesekből vagy tésztából készített eledelt a kályhába, csak akkor használható, ha a kályhát agyaggal letapasztják (mert a kemence általában nincs jól kikotorva és a parazsat nem fedi jól hamu). Erre nagyon kell vigyázni, mert ha nem így jártak el vele, az eledeleket bármily esetben utólag még a sabbosz kimenetele után is tilos élvezni annyi ideig, ameddig frissen elkészíthetnék.
20. Sabbosz napján az agyaggal letapasztott kemencét (kályhát) nem zsidóval kell kinyittatni, ha ez nem áll rendelkezésre, nyittassák ki kiskorú zsidóval, ha ez sincs kéznél, nagykorú is kinyithatja, de ez a rendestől eltérő módon nyissa ki.

21. Aki a sabbosz szükségletére erev sabbosz (pénteken) akar kávét melegen eltenni egy gödörbe és betakarja ruhákkal vagy hasonlókkal, hogy sabboszra melegen maradjon, ha homokba teszi, tilos az egész edényt a homokba dugni, sőt ha az edényt nem is egészen rejti a homokba, hanem csak egy részét, a többit pedig ruhákkal stb. fedi be, hogy az minden oldalról be legyen takarva, az is tilos. De olyképpen kell megcsinálni, hogy az edényt, amelyben a kávé van, csak feléig, vagy harmadáig teszi a homokba, a többi része maradjon szabadon a levegőben és a gödörre tegyen egy deszkát, vagy borítson az edényre egy másik edényt úgy, hogy a két edény között levegő űr maradjon. Arra a leborított edényre azután tehet ruhákat és vánkosokat és hasonlókat. (A sabboszra való eltevésnek többi szabályait 1. a Sulch. Aruch O. CH. 257-259. fejezeteiben.) (Azt, ami már sabbosz beálltával meleg volt, szabad Thermosz üvegbe önteni és sabboszra eltenni. Feldmann: Mecudat Dávid u. i.)

22. Közel az estalkonyathoz (a sabbosz beállta előtt) kérdezze meg a házigazda szelíden a házanépét: Vettetek-e challót a tésztából? és mondja nekik: gyújtsátok meg a sabboszgyertyákat!

23. Erev sabboszkor, az alkonyat beállta előtt köteles minden ember megtapogatni a ruháit, nincsen-e tű beletűzve, nincsen-e valami a zsebeiben, még oly helyen is, hol sabbosz rudzár (éruv) van, köteles ezt megtenni, hátha. oly dolog van a zsebeiben, ami mükca (amit sabbosz napján felvennie nem szabad).