Kezdőlap » Rabbi Slomo Ganzfried : Kicur Sulhán Áruch » Néhány válogatott szabály peszachra

Néhány válogatott szabály peszachra

1. Ha erev peszachkor estig olyan dolgot találnak, amibe chóméc keveredett, az olyan, mint más tiltott dolog, mely hatvanszorosában megsemmisül. Azért, ha gabonaszemeket talált a szárnyasban, vagy az ételben, vesse azt ki belőle, a többit meg szabad enni még peszachkor is. Peszach közben azonban a legcsekélyebb chómec is tiltottá teszi azt, amiben találtatott, még a hasznát is. Ha bárhol is találnak az öt gabonanemből való szemeket vagy a legparányibb chómécot is, tegyenek kérdést a törvénytudónál.
2. Ha kút vizében találtak gabonaszemeket, nem szabad vizét használni, csak nagy szükség esetén, pl. ha más víz egyáltalán nem található. De ha kenyérdarabot találtak benne, akkor is tilos, ha más vize nincsen, még az átszűrése sem használ.
3. A szárnyasokat nem szoktuk kalászos szalmának a lángján leperzselni, mert attól tartunk, hogy lehet rajta megerjedt szem is, és ezért perzselik száraz füveknek vagy olyan szalmának a lángján, amelyről a kalászokat levágták. Tévedésből megtörtént esetben szabad a szárnyast használni. Ügyelni kell arra, hogy a szárnyasokból a begyük még a perzselés előtt kivétessék.
4. Mindenfajta hüvelyes veteménynek a használata tilos. Hasonlóan tilos mindenféle szárított gyümölcs is, hacsak biztosan nem tudják, hogy peszachra megengedett módon, nádszárakon, vagy peszachra kikóserezett kemencében szárították (l. fent. 110. fej. 1. és 2. p.). Még az aszalt füge és akár nagy aszalt szőlő, akár a kicsi mazsola is tilos, nem kevésbé a szárított narancshéj. Mindamellett meg szokták engedni a mazsolából készített italt. Nem szoktak az ételbe sem szegfűszeget, sem sáfrányt tenni, mert feltehető, hogy megerjeszt. Hogy különbséget ne tegyünk, tilos a nálunk kertben növő sáfrány is. Egyéb fűszert, amelyet chóméc gyanúja nem érhet, pl. a sót szintúgy meg kell vizsgálni, mielőtt az ételbe teszik, hogy nem keveredett-e gabonaszem bele.
5. Mézet csak olyat szabad enni, mely nem pergetett, vagy amelyet zsidó ember peszach használatra pergetett.
6. Szükség esetén, pl. beteg vagy öreg ember részére szabad sütni maccót tojással, egyéb folyadékkal, gyümölcslével és például tejjel, borral gyúrva, a rendes maccóval (a sanyarúság kenyerével) szemben ezt a gazdag maccónak nevezik. De különösen kell ügyelni arra, hogy ne keveredjék a lisztjébe a legcsekélyebb mennyiségű víz sem. Az első két este azonban rendes maccót kell enni, a gazdag maccóval a két estén senki sem tesz eleget kötelességének. Ha nincs igazán nagy szükség rá, még peszach előtt is tilos peszachi használatra ilyen gazdag maccót sütni.
7. Aki gabonát vagy korpát ad a szárnyasoknak, ügyeljen arra, hogy száraz helyre tegye, hogy meg ne nedvesedjenek. A marhának azonban tilos korpát adni, mert az a nyálától is nedvessé lehet. Sőt amikor gabonát ad nekik, vigyázzon, hogy csak apránként adja, hogy a nedvessé lett szemeket ott ne hagyják. Ha hagytak ott, takarítsa el azonnal.
8. Erev peszachkor, (az ünnepet megelőző napon) attól az órától kezdve, hogy a chóméc hasznának az élvezése is tilos, ugyanígy a peszach ünnep minden napján, még a nemzsidó chómécát is tilos bármire használni. Azért tilos zsidónak szállítani vagy őrizni a nemzsidó chómécát, még inkább tilos a nemzsidó részére akár a nemzsidó pénzén is chómécot vásárolni.
9. Ugyanígy tilos az ünnep alatt bérbe adni nemzsidó számára a marhát, hogy azzal chómécot hozzon be magának, vagy bármily helyiségét, hogy az chómécot tegyen oda, mert tilos bármit bérbe adni olyan dolgokra, amiknek a haszonélvezete is tilos a zsidóknak. Szabad azonban bérbe adni neki a marháját az ünnep hetére (kivéve a sabbosz és jomtov (ünnep) napokra) általánosságban, úgy hogy a nemzsidó nem magyarázza meg neki, hogy chóméc szállítására kell, ha tudja is, hogy a nemzsidó chómécot szállít vele, nem kell törődnie vele, mert ha nem szállít vele semmit, akkor is meg kell fizetni az egész bérét, a zsidónak tehát a chómecból semmi haszna nincsen. Szabad bérbe adnia szobát is, hogy nemzsidó abban lakjék peszach idején, habár tudja, hogy chómécot fog belevinni abba, a zsidó azonban nem a chóméc behozataláért kap díjat, hanem a lakás bérét kapja, mert nem engedne a béréből akkor sem, ha nem hozna bele chómécot.
10. Tilos nemzsidónak még jóval peszach előtt is átadnia a marháját, ha tudja, hogy peszach alatt chóméccal etetné.
11. Szabad akkor is, mikor a chómécnak már a haszonélvezete is tilos, azt mondani nemzsidó szolgájának: »nesze a pénz, végy magadnak ennivalót és egyél«, – habár tudja, hogy az chómécot vesz majd magának. Szükség esetén szabad, hogy azt mondja szolgájának: »menj, egyél valamelyik nemzsidónál, én majd megfizetem neki« vagy hogy azt mondja egy másik nemzsidónak: »adj a szolgámnak enni és én majd megfizetem neked«. De tilos odaadni neki a pénzt előre azért, amit az a szolgájának majd adni fog.
12. Ugyanígy, ha valamely gyermek kénytelen chómécot enni, vigye el a gyermeket a nemzsidóhoz, hogy a nemzsidó adja neki enni, a zsidó azonban csak az ünnep után fizesse meg neki, de zsidó ne adjon neki chómécot enni. Ha a gyermek azonban veszélyben van, természetes, hogy minden szabad (mint azt megírtam fentebb a 92. és alább a 192. fejezetben).
13. Tejet inni a nemzsidó olyan marhájának tejéből, mely peszachon át chómécot eszik, némelyek szerint tilos, mások szerint szabad. Lelkiismeretes ember vegye szigorúbban, különösen ott, hol azt meg szokták tiltani, legyen távol tőlünk azt megengednünk.