Kedves Barátaim,

Csak állok és nézek, hiszen igencsak felpörögtek az események az utóbbi napokban.
"nagy"-politika és "hitközségi"-politika.
Milliók és milliárdok, amikről beszélnek a médiumokban
Pozíciók és életutak repkednek az éterben.
Próbálnék kihátrálni, de már nem lehet.
"Nincs más hátra, mint előre..." szokták ilyenkor mondani.

Én most úgy igyekszem állást foglalni az ügy(ek)ben, hogy próbálok azokhoz a forráshoz visszafordulni, amik a zsidóság történelmében mindig is megmutatták az irányt.
Nincs más utunk...

Ma egy barátom mondta nekem, hogy mi fiatalok furcsa rabbik vagyunk. Talán rabbiként az elsők vagyunk a magyar zsidó történelemeben, akik nem otthonról hozzuk a jiddiskájtot, hanem mi magunk találtuk meg és
tanultuk meg. Majd ez a barát ezt mondta, hogy mi éppen ezért másképpen is állunk hozzá sok-sok kérdéshez, mint azok, akik ebben szocializálódtak. Fájdalmára megszakadt egy lánc velünk, ezért a honi zsidóság már sohasem lesz a "régi".

Igen...
Ezt hozta a 20. századi történelem.
Akiknek a szülei a vészkorszak alatt vagy után születtek általában ebben a cipőben járunk.
És én szeretem ezt a cipőt.

17-18 évesen (1989 ) elkezdtem olvasni arról, hogy Ábrahámtól Mózesen keresztül egészen a prófétákig azt hirdették, hogy egy zsidó ember csak EGY felé fordulhat, afelé, aki a világot teremtette. Ez a mi múltunk és jövőnk is.

Aztán természetesen rájöttem, hogy az cél megkeresése egyre nehezebb az egyre modernebb világban.

Megtanultam, hogy rabbik és rebbék százai - ezrei keresték az utat és az utakat.
Vissza és előre, ami számukra egyet jelentett.
Filozófusokká váltak a szentéletű mesterek.
Akár Bál Sém Tov (1698-1760), akár a breslovi reb Nachman (1772-1810),
Mindenki megpróbált utat mutatni nekünk.

Nem lehet elmesélni néhány sorban azt a keresést és azt a tanulási folyamatot, ami oly sok reményt adott népünknek. Sokszor csak azt észleltük, hogy az ő hangjuk is elért hozzánk. Minden hang a fülünkben visszhangzott. Tiédben és az enyémben.

És amikor én megpróbálom elmesélni nektek, hogy valóban mi is a mi zsidóságunk és a lelkünk, hogy milyen módon kapcsolódik a lélek az érzelmekhez és a Teremtőjéhez, akkor sokszor - önző módon - saját utamról is mesélek.

Korral járó egoizmus? Vagy a milliónyi hang visszhangzik az ember Istentől eredő lelkében?
Nem tudom.
Csak mesélek az imáról, a szavak erejéről.
Mesélek, hogy ezáltal talán egynek tudjuk érezzük magunkat az Örökkévalóval.
Mesélek arról, ha ezt jól csináljuk, akkor egy furcsa állapotba kerülhetünk: végtelen örömet okoznak a szavak.
Mint egy szerelmes vallomás.
Hiszen nem csak a saját történelmünkkel azonosulunk, hanem magával a Teremtővel.
Szavainkkal gyűjtjük össze a szikrákat, amik már végérvényesen a miéink maradnak.

Aztán rájöttem, hogy észrevenni a fizikai világban a Jelenlétet (Sehiná), az ember egyik legfontosabb feladata.
Végtelen nehéz út.
A legnagyobb részét egyedül kell végigjárni, mint reb Náhmán ajánlotta (lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Hitbodedut ), hogy a végén saját erőből megtaláljad azt, amit nagyon keresel, de nem tudtad pontosan definiálni, csak a lelkedben érezted az igényt.
lásd akár: https://www.youtube.com/watch?v=e2C97ZXd8uU

És nem mondhatod, hogy kérem, ez milyen messze van tőlem!
Szóval... ha zsidóságról beszélünk, ez a felfedezés vár ránk.

Meg kell érintened, és akkor ő is megérint. ez ilyen egyszerű.
És a közösség ebben mindig partner.
Itt vagyunk.
Amit érted / magunkért tehetünk, az csupán annyi, hogy adunk neked egy-két embert, akik lámpással a kezükben mennek előtted és mutatják neked az utat. Legalábbis egy ideig. Utána egyedül mész.

Ám ahhoz, hogy az úton el ne tévedj, tanulni kell.
Mint hitközség (Bét Sálom) igyekszünk megadni neked mindent, amit adhatunk, hiszen Ezért is készül az új zsinagóga még nagyobb terekkel, tanteremmel, gyermekfoglalkozásokkal. (Már alig egy hónap van hátra az átadásig.)

- mindenekelőtt az ima H, Cs, P, Sz.

és persze az oktatási programok
- héber oktatás: kedd, csütörtök,
- Talmud: szombat este,
- imatanulás: szombat reggel
- zsidóság alapjai oktatás vasárnap este
- hetiszakaszok üzenetei rajzfilmen: http://zsinagoga.net/rajzfilmek

a megújult zsinagógában megújult erővel újrakezdődik a
- Zsidóságélmény és Tóra tanítás gyermekeknek péntek este
- Gyermekima: szombat reggel

és persze ne feledjük:
- Talmud Tóra vegyes témákban: vasárnap reggel a Dózsán

részletekért keressetek meg engem! illetve a honlapon is megtaláljátok az információkat!

****** ÉS MOST ISMÉT VALAMI ÚJ INDUL! ******

Az oktatási programunk legújabb része.
Minden pénteken, az ima előtt 1 órával (azaz 17.00-kor), az aktuális hetiszakasz tanulása.
Értelmezés az alapoktól - a misztikáig.
Aki tartja: a közösségünk egyik nagyon felkészült tagja: Erán Láháv

részleteket itt találhatsz: http://zsinagoga.net/node/1403
****************************

Mindezek mellett mit is jelent az a vita, miszerint ki az autentikus és ki a még autentikusabb...
Szinte semmit. Legalábbis nekem.
Az idő majd eldönti.

Tudom, a történelem során egy mérték volt a zsidó ember számára, ami viszont ezerféleképpen jelent meg.
A kérdés mindig rendkívül egyszerű volt: a szabad választással felruházott zsidó ember melyik úton is indul el.
Hisz-e önmagában, a saját lelki erejében, hogy végig tud menni rajta, vagy sem?
vagy írd át E/2-be!
Hiszel-e önmagadban, a saját lelki erődben, hogy végig tudsz menni rajta, vagy sem?

Pontosan tudjuk, ha ez könnyű út volna, akkor már a zsidóság eltűnt volna.
Ez egy nehéz út.
Lemondásokkal, áldozatokkal sőt néha könnyekkel.
De a megérkezés öröme, a felfedezés csodája ezért kárpótol.
Mikor elérkezel ahhoz a bizonyos célhoz és leülsz megpihenni, akkor tudnod kell, hogy az Örökkévaló mindenkit arra a helyre vezérel, amelyet az ő kötelessége tökéletesíteni.
És azon kell elgondolkodnod mi is a te munkád ott, ahol éppen vagy?

Mi és Ti. együtt megyünk, akár ezt láttuk otthon, akár eltagadták tőlünk és magunk találtuk meg, vagy akár teljesen más világból érkeztünk, és ezt az utat saját magunk választjuk.
Megtaláljuk a mi szikránkat, ami csakis a miénk...

Talán nem illik ide, vagy mégis?
Nem tudom...
De az első betegségéből felgyógyult Steve Jobs híres stanford-i beszéde utolsó sorát írom ide:
"Stay Hungry. Stay Foolish."
"Maradj éhes és maradj bolond!"

Vannak elvek, amivel sohasem lehet jól-lakni. Mert soha sincs vége.
Ilyen a zsidóság is.
És vannak elvek, amikhez ragaszkodni, még ha sokszor bolondságnak tűnik.
Ilyen a zsidóság is.

De mi szeretjük. Így szeretjük.
3500 éve.
Ez az a forrás, ami a zsidóság történelmében mindig is megmutatta az irányt.
Nincs más utunk...

Sábát Sálom!
RZ