Kezdőlap » A rabbi válaszol » 2. Ki csókolhatja meg a Tórát?

2. Ki csókolhatja meg a Tórát?

És rabbi, mi az igazság?

Ebben a sorozatban megtörtént eseteket szeretnék leírni, amelyekkel megkerestek engem és megpróbáltam válaszolni a felmerült kérdésre.
Bízom abban, hogy a válaszaimmal több zsidó testvéremnek tudok irányt mutatni, hogy kiigazodjék a vallásjog sokszor nagyon nehéz területén.

(Az előző cikkre több visszajelzést is kaptam. Köszönöm a megtisztelő leveleket. Ismét szeretném hangsúlyozni, egy háláchikus döntéssel nem mindig kell egyet érteni. Ezek a cikkek kizárólag az én véleményemet tükrözik, és egyik testületnek sem hivatalos véleménye. Szívesen veszem azok a véleményét, akik érdemben szeretnének reagálni a cikkekre.)

2. rész

Ki csókolhatja meg a Tórát?

Előre elnézést kérek a gyengébb lelkületűektől!
Olyan témát szeretnék felvetni, ami már azon az ominózus nyári „gödör”-beli kerekasztal-beszélgetésen is vihart kavart. Ott a következő kérdéssel ugrottak nekem (szinte szó szerint!), miért nem mondhat nő káddist?
Én meg visszakérdeztem, „ezt ki mondta???”
Választ nem kaptam.
Nők és a zsidóság. – kényes kérdés Magyarországon.
Ám minden vihar alapja – véleményem szerint – a képzetlenség.
Láttam már hitközségi elnököt imakönyvet eldobni, aminek utolsó lapján egy fotó volt, ahol egy fiatal lány táleszban áll és nézi a Tórát. Ő bizonyára nem tudta, hogy Saul lánya, aki később Dávid felesége lett, Mihál tfilinben imádkozott (Eruvin 96a és Rási), sőt Rási lánya is hasonlóképpen tett.
Jiszráél Jákob Álkházi és fia Jomtov Álkházi, Jeruzsálem 18. századi szfárádi főrabbijai megengedték, sőt bátorították(!) a nőket az imaszíj felvételére.
De hát ez „askenázia”.

2. Mi is történt?

A lágymányosi zsinagógában, ahol rabbiként dolgozom, szombat reggelenként (illetve hétköznap reggelenként is), mikor Tóraolvasás van, és a kántor körbeviszi a Tórát, az asszonyok és lányok egy része kilép a saját padsorából (mondhatnánk azt is hogy a függöny mögül), és meg akarja puszilni a Tórát. Ezt nem közvetlenül teszi, hanem imakönyvvel, vagy valami közvetítővel, illetve többen a kezükkel szeretnék megérinteni a Tórát.
A kántorom, (aki vitte a Tórát) szigorúan vallásos ember lévén kérdően nézett rám. Intettem neki, hogy nyugodtan hagyja.
Mire alapoztam ezt a döntésemet?
Mielőtt megvizsgálnánk mélységében a kérdést, meg kell vizsgálnunk, milyen esetleges tilalmakban ütközne a megengedés
A legelső, amit fel szoktak hozni az ellenzők, az asszonyok periodikus rituális tisztátalansága (nida).
A másodikként azt mondhatják, nem véletlenül van a zsinagóga női része elválasztva a férfirésztől, a hölgyeknek nem szabad ki-be mászkálniuk.
Harmadikként a „hagyományt” szokták citálni, hogy „ez nem szokás nálunk”, és a hagyomány – a hagyomány szerint – törvény!

3. A válaszok

Akkor kezdjük az elején! – az asszonyok Tórában leírt rituális tisztátalanságának értelmezéséről.
Szeretnék egy rövid összefoglalót adni erről az ősi vitáról:
Már a koraközépkori kommentátorok (risonim) vitatkoznak azon, vajon egy nidában lévő asszony bemehet-e imádkozni a zsinagógába és hozzáérhet-e a Tórához. Raavija (rabbi Eliezer ben rabbi Joél hálévi, az askenáz toszfotisták egyik legnagyobbika, élt a 12-13. században) megtiltotta ezt, mondván, hogy „olyankor az asszonyok magukban imádkozzanak… ám ha mégis elmennének, ne álljanak asszonytársaik elé… bár a forrását nem pontosan tudom, de ez egy helyes szokás”. Rási (rabbi Slomo ben Jichák), az egyik leghíresebb bölcs a Széfer háorá c. könyvében (167. lap), már felteszi a kérdést:
„…Vannak asszonyok, akik nem mennek zsinagógába, amikor nidában vannak, de nekik nem kellene ezt tenniük! Akkor miért cselekszenek mégis így? Hiszen ha azt mondanánk, hogy a zsinagóga olyan, mint a Szentély, akkor miért mennek be azután, miután megmerítkeztek a rituális fürdőben (mikve), hiszen akkor sem mehetnének be!! És ha a zsinagógát nem tekintjük a Szentély másának, akkor miért ne mehetnének be bármikor?… ám a zsinagóga, mégiscsak a rituális tisztaság helye, és azok az asszonyok, akik olyankor nem mennek el, szépen cselekszenek”
Még sorolhatnánk a rabbinikus véleményeket, ám egy dolog kiviláglik, hogy ez „csak” hagyomány, amit az asszonyok vettek magukra. Maga Rambam is így döntött (Hl. Széfer Tóra 10/8): „mindenki, aki rituális tisztátalanságban van (a nők is), megfoghatják a Tóra tekercset, és akár olvashatják is, hiszen a Tóra szavain nem fog a rituális tisztátalanság, csak a kezei (higiénikusan) tiszták legyenek…”
Ekképpen dönt a TUR is, és a Sulhán Áruh is (Jore Deá 272/9) a Remo (Oráh hájim 78)
Rabbi Jiszráél Iszerlejn (Bécs 15. sz), nagyon szépen fogalmaz a könyvében: „megengedtem az asszonyoknak, hogy a nagyünnepek alatt, nidában is, eljöjjenek a zsinagógába, hogy hallják az imát és a Tóraolvasást. Ez nagyon jó érzés az asszonyoknak, hiszen milyen lelki fájdalmuk lenne számukra, és összetörne a szívük, ha látnák, hogy a többi asszony megy a templomba, ők meg kint állnának.”
Mint látjuk a forrásokból, a rituális tisztátalanság miatt nem tiltják meg a rabbik, sőt megengedik, hogy egy asszony a zsinagógába menjen. Ezek a bölcsek „csupán” a hagyományra hivatkoznak, aminek persze óriási ereje van!
A második probléma, hogy a kántor odamehet-e a nők közelébe, a függöny mellé közvetlenül? Az óriási irodalomból csak az alapelveket szeretném kiemelni, miért is van az elválasztás?
1. Ne vegyüljenek a férfiak a nőkkel és meggondolatlanságot cselekedjenek,
2. Ne nézegessék a férfiak az asszonyokat,
3. Ne változtassák meg atyáik hagyományát, miszerint külön imádkoznak,
4. A zsinagóga szentségének és rituális tisztaságának hangsúlyozása.
Mindezeket figyelembe véve, nem láttam akadályát, hogy a kántor odamenjen a női részhez, hiszen egyetlen elv sem sérült meg, az ő közeledésével a női résszel kapcsolatos alapelvek közül.
Itt jegyezném meg, hogy ezeket az alapelveket megismerve, megfigyelhetünk még egy visszatérő hibát zsinagógáinkban. Azt láthatjuk sok helyen, hogy a kántor mikor kiveszi a Tóra tekercset, akkor viszi balra-jobbra-előre-hátra, odarakja az emberek orra alá, hogy puszilják meg. Ez nem helyes! Ez a Tóra tiszteletének a csökkentése!
Bizony az embereknek kellene odasietniük a Tórához megpuszilni, és nem a Tórát kell az emberekhez odavinni. (Sok zsinagógában sajnos a tér beosztása miatt ez nehézségekbe ütközik). Borzasztó fontos pontja a judaizmusnak, hogy az embereknek kell a Tórához közeledni. Ki kell alakulnia egy belső igénynek, hogy a Tórát szeressük.
És itt jön a mi problémánkra a válasz!
Egy asszony, aki szeretné megpuszilni a Tórát, hogyan juthat oda, a közelébe? A férfiak részlegén nem tud keresztül menni! Éppen ezért, ha igény van az asszonyok részéről erre, akkor lehetőséget kell adni számukra. Nem lehet megvonni a Tóra közelségét senkitől. Azaz a kántornak oda kell mennie, és meg kell engednie.
Mindezek mellett tilos megváltoztatni a közösség hagyományát, ha ez vitát okozna a közösségen belül!
Meg kell jegyezni, hogy az esetben a kántor nem változtatja meg a közösség hagyományát, ha arra is viszi a Tórát, hanem csak „új hagyományt” teremt.

4. Összefoglalás:

Ki kell jelenteni, hogy az asszonyok, akik a zsinagóga női részében vannak, megpuszilhatják a Tóratekercset, ha azt elviszik mellettük. Ezért a rabbinak meg lehet engedni, a Tórát vivő embernek, hogy arra az irányba is menjen, ám két fontos kitétel van:
1. A női rész egy szinten van a férfiakkal, azaz a kántor ne vigye fel a Tórát másik emeletre!
2. Az igény az asszonyok oldaláról jöjjön, azaz nem a kántor lép be a női részbe, hanem ők indulnak a Tóra irányába, mert szeretik és tisztelik a Tórát.