Kezdőlap » Bét Salom hírlevél » Levél a barátaimnak 2011

Levél a barátaimnak 2011

Kedves Barátaim,

Sokan csodálkozva, néhányan szemrehányóan, sőt van, aki támadva kérdezte tőlem, hogy a közösségünk (az én támogatásommal) miért rakott fel ilyen – olyan, jött és ment embereket a BZSH választási listájára.


Ez a kérdezősködés már addig jutott, hogy a BZSH valamilyen szuperbizottsága éppen ebben a pillanatban is rendkívüli ülésen foglalkozik az üggyel.

Akkor nevezzük nevén a gyermeket!
Heisler Andrásról, Rózsa Péterről és Szabó Györgyről van szó.

Elöljáróban, ők a közösségünknek évek óta anyagi és erkölcsi támogatói, látogatói és éppen ezért tagjai is. (Ők is így nyilatkoztak és mi is így nyilatkoztunk).

Szóval miért lázadok?? Már megint…
A Radnóti, a Lágymányos…

De álljon meg a fáklyásmenet! – mondaná édesanyám…

Rám és ránk haragszanak?
Ők?????
És én lázadok???

Szerintetek én élvezem ezt?

· Élvezem azt, hogy a demokráciáért és a szólásszabadságért könnyeket és vért kell hullajtani?

· Élvezem azt, hogy a magyarországi zsidóság potentátjainak surranó-pályán kell bejutniuk a közgyűlésbe, mert a saját közösségük “önkéntesen” kivetette őket magából, mint egy oda nem illő “darabot”?

· Élvezem azt, hogy a (bizonyíthatóan) többségében alkalmazottakból álló közgyűlés kineveti a hozzászólásomat, amikor ezt szóvá teszem, és a változtatások szükségességére hívom fel a figyelmet?

· És élvezem azt, hogy a válaszában az egyik – közvetve alkalmazott – hitközségi elnök azt mondja rám, hogy én zsidóüldözést csinálok, mert a tisztességes zsidó, templomjáró hitközségi dolgozókat vádolom meg elfogultsággal? (lásd BZSH jegyzőkönyv)

· Élvezem azt, hogy érdektelenség miatt a magyar vallásos zsidóság legfontosabb fóruma évről-évre unalomba fullad és az utóbbi években rendre határozatképtelen, mert a küldöttek nem mennek el közgyűlni? Hiszen miért is menjenek?

· Élvezem azt, hogy a saját zsinagógámnak kilobbizott, a polgármester, a kerületi jegyző és az önkormányzat jogásza által már alá is írt 15.000.000 forintos vissza nem térítendő támogatást a Hitközség vezetése formai okokra hivatkozva nem írja alá, és ezzel elbuktuk a legnagyobb támogatásunkat a zsinagóga fejlesztésére?

Hát nem élvezem!!! Nagyon nem!

Nem élvezek sem széllel szembe virágot locsolni, sem egy olyan kisebbséggel harcolni, akik azt hiszik, hogy ők a többség. Erre persze minden pillanat rendre rácáfol, de ezt nekik nem kell észrevenni és meglátni. Nem csoda, hogy frusztráltak…

Szomorú sors a többségtudatos törpe kisebbségé. Ám ezt a fájdalmat már ránk vetítik, mi érezzük és nekünk fáj.

Mi vagyunk a virág, akit locsolnak. És ezt nem szeretem.

Hát ezért!

Jöjjenek azon lelkesek, akik – remélem –, hogy időt és energiát nem sajnálva fognak dolgozni a célért. Meghallgatva, építve, megőrizve és továbbadva.

Jöjjenek ők, és én letérdelek. Ők lépjenek a hátamra, hogy meglássák és meghallják őket az emberek.

Nekem ez a dolgom.

Utána felállok, leporlom a térdemről a sarat, és boldogan megyek tovább…

Mert én szeretnék hátradőlni a rabbiszékben, Talmudot olvasni és tanítani, nem pedig ilyen felesleges leveleket írogatni, hogy egy evidens és logikus döntést megmagyarázzak.

De ehhez beszélő támogatók kellenek és nem hallgató közö(n)ség.

Természetesen a hatalom legegyszerűbb gyakorlása az elemésztés. Minden útjába esőt…
De az a hatalom, miután elemésztett minden emészthetőt a környéken, önmagát is felfalja, megszünteti, mert a kisgömböcök végül kilyukadnak.

Hogy miért tettem?

Mert a zsidó közösségért igazi összefogás kell: egy hatalom, amely eltűri a kritikát, sőt akár gúnyt is, és mi, akik tisztességes szándéktól szorgosan vezetve kritizáljuk a hatalmat. Ezt hívják úgy: „szabad közösség”.

Ez a legszorosabb közösségi együttműködés, ami egy demokráciában lehetséges.

Ennél többről álmodozni jelenleg naiv ostobaság.

Radnóti Zoltán

 
 
 
 
Ádár II hónap újholdja
Close