Kezdőlap » Hírek » Események » Radnóti Zoltán rabbi levele a nagyünnepek előtt a közösség tagjainak

Radnóti Zoltán rabbi levele a nagyünnepek előtt a közösség tagjainak

Kedves Barátaink,

A zsidó filozófia egyik alapelve, hogy a zsidó hagyomány, az isteni ihlet (Írott Tan) és az emberi tapasztalat (Szóbeli Tan) csodálatosan értékes elegye. Ez a miénk. Szeretjük, büszkék vagyunk rá. Évezredek óta próbáljuk őrizni, aktualizálni és továbbadni gyermekeinknek.
Régebben ez evidencia volt, ám ma már sokszor kérdésekkel teli választás és nehéz döntés.
És amikor döntésekről és választásokról van szó, a kérdés is felmerül: ezernyi nép és mozgalom mondja el ugyanezt önmagáról: „mi vagyunk az isteni ihlet és az emberi tapasztalat csodálatosan értékes elegye!”
Akkor miért épp a zsidóság az, amiben MI hiszünk??? És miért nem csatlakozunk olyan csoporthoz, ami kevesebb veszéllyel, kevesebb lemondással és kevesebb kötelezettséggel jár? Hiszen mennyien hirdetik önmagukról, hogy ők az autentikus Istenkeresők és Istentalálók.
A zsidó történelem visszatérő sorskérdése: „kell-e nekünk a “kiválasztottság” sokszor keserű gyümölcse?”
Aztán elmúlt a történelem és ma már más világ van.
Ma a saját döntésed, hogy merre indulsz.
Ma önmagunknak kell megtalálnunk az értékeket és az értékeset. Ma sokkal inkább át kell éreznünk az ünnepek üzenetét, mint dédszüleinknek, hiszen csak akkor tudunk valóban eggyé válni vele a rohanó világban. Ma akkor lesz hiteles a hagyományunk önmagunk számára, ha ez a sorsvállalásunk.
Ma szabad a választás! Lehetsz: független vagy függő, ragaszkodó vagy sodródó, kereső vagy semleges. Ma minden csak rajtad, az egyénen múlik. És a „zsidó egyén és egyéniség” pedig a közösség önazonosításán.
Ma a zsidóság az egyén a közösségünk és a hagyomány együttélése.

Szeptember 8-án este ránk köszönt Ros Hásána.
Biztos Ti is elgondolkodtatok, miért is szerettek zsidónak lenni? Most a zsidóságomról szeretnék írni, ami sokatokkal nagyon hasonlatos. Az ezer ok közül egy, amiért én szeretek zsidó lenni: a mesés történelmünk, a legendáink miatt.
Ahogy reb Tevje mondta: „a hagyomány…” —– Igen, az a miénk… a törvényeink, a kérdéseink, a kételkedéseink, a dallamaink. Szeretjük őket. Egybeforrtunk. Sorsválasztás.
Itt van példának okáért az újév, amit immáron mintegy 3500 esztendeje ünneplünk. Ám mit is ünneplünk Ros Hásánákor? Erre elvileg mindenki tudja a választ: Ezen a napon dől el az ember sorsa: melyik nyitott könyvbe kerül a nevünk? Az élet könyvébe vagy a halál könyvébe?
Belegondoltatok már? Döbbenetes pillanat… Félelem és remegés tölti be a napot.
Ám ha valóban ennyire ijesztő és komoly ez az ünnep, akkor miért erőltetünk magunkra „vidám” szokásokat? Miért ünnepelünk és dalolunk? Miért van ünnepi étkezés? Miért eszünk mézbe mártott barcheszt és almát?
Nem! Nem azért, mert abban reménykedünk, hogy az élet könyvébe leszünk beírva, hanem mert ezen a napon ellátogat hozzánk a Teremtőnk. Ott ül az asztalunknál, és velünk együtt ünnepli Ádám és Éva teremtését, az emberi élet megteremtését. Ott imádkozik velünk és hallja a dallamokat… Beszélget velünk. Kérdez bennünket és mi kérünk tőle. Megérint bennünket, és egy újabb évet ajánl fel nekünk. Ezért kell a legszebbet és a legtöbbet adni magunkból.
Hallgassuk meg ezt a dalt: www.youtube.com/watch?v=0YONAP39jVE
Ávinú, Málkénú s’má kolénú! – Atyánk, Királyunk halljad meg a hangunkat!
Ros Hásáná, az önmagunknak feltett és fel nem tett kérdések ünnepe lett.
Hogyan használtuk fel a tavaly kapott lehetőséget? Idén próbálunk-e jót cselekedni, és visszaadni abból a sok szépből, amit az élet adott nekünk? Átgondoljuk-e hibáinkat, és megpróbáljuk-e kijavítani azokat? Készítünk-e számvetést, hogy milyen terveink voltak egy évvel ezelőtt, és hogyan váltottuk őket valóra? Újraértékeljük-e az álmainkat, vágyainkat, és megpróbálunk azokból minél többet megvalósítani? Akarunk-e javítani a világon, de legfőképp magunkon?
És a zsidóságom? Hol tudok még fejlődni? Mit tudok még tanulni? Megérintem-e az élet fáját, eszem-e a gyümölcséből, megpihenek-e az árnyékában? Mert Ros Hásánákor fel kell tenni a kérdést önmagunknak: miért élek én? És élek én?
Barátaim, álljuk meg egy percre! Lehetőségünk van átgondolni az előző év minden pillanatát, majd elgondolkodni azon, hogyan fejezhessük be félbehagyott álmainkat! Ha el tudjuk mondani mi végett is vagyunk a világban, akkor az Örökkévaló az élet könyvébe fog bennünket beírni, mert vannak céljaink és terveink.
Használjuk a napokat!
Építsük önmagunkat, a családunkat, a közösségünket. Egymást. Mert ha nem tesszük, akkor az álmaink eltűnhetnek, a vágyaink beteljesületlenek maradhatnak, és az ígéreteinket nem tudjuk betartani, a semmibe vésznek. Ám ehhez ma kell cselekedni.
Adjuk meg a mának, amit a MA érdemel! Szabad a választás… – Legyetek emberek és zsidók, és ez egyet jelentsen!
Szép, áldott, bőséges és szeretetteljes esztendőt kívánok – שנה טובה ומתוקה: Radnóti Zoltán rabbi

 
 
 
 
Segédanyag a Talmud önálló tanulmányozásához
Close