Kezdőlap » Hírek » Rólunk írták » “Keresd a kőtáblát!” (MaZsiKe.hu)

“Keresd a kőtáblát!” (MaZsiKe.hu)

– Már a múlt század elején is sok zsidó lakott a mai XI. kerületben (akkor még Kelenföld és Lágymányos). 1936-ban ros hásáná ünnepén felavatták az ezer főt befogadó Bocskai úti bauhaus stílusban épült zsinagógát, ma is látható az épület, jelenleg a TIT székház található benne. Az ’50-es években itt is az történt, mint sok helyen, hogy a központ nem adott rabbit, ami a közösség elsorvadásához vezetett. Annyira lecsökkent a közösség létszáma, hogy a központ a ’60-as évek elején eladta a nagy zsinagógát, és megvette ezt a családi házat, ahol most is vagyunk, és itt működött tovább a közösség. Később a körzet beolvadt a budai körzetbe, a Frankel alkörzete lett. Egy rabbi volt a kettőhöz, három szombatot töltött ott, egyet itt, így a közösség nem tudott megfelelő mértékben erősödni saját rabbi nélkül. A régiek a hátukon vitték a körzetet, Szepesi Hugó volt a körzet elnöke. Az idős bácsik még pár évvel ezelőtt is jiddisül beszéltek egymással. Igényük volt a zsinagógára, és itt imádkoztak, de ezen kívül nem volt semmilyen program, se Talmud-Tóra, se koncert, semmi. Én 2004-ben eljöttem a Nagyfuvaros utcából. Több helyre hívtak, nem volt rabbi a Páva utcában, Debrecenben, és itt. Azt mondtam magamban, hogy ez az a környék, Dél-Buda, ahol lehet építkezni. Elég érdekes helyzet volt, mert a saját sógorom, Verő Tomi volt a „főnököm”, mert még mindig a Frankel alkörzete voltunk. Azt javasoltam az itt lévő embereknek, váljunk le, legyen saját körzetünk, mint régen. Kisebb harcok végén végül sikerült, 2005-ben önálló körzet lettünk, saját költségvetéssel.

 – Tehát gyakorlatilag a nulláról indultál.

– Én szerencsének mondanám, hogy nem belekerültem egy meglévő rendszerbe, hanem nagy részben én alakítottam ki, a világi vezetéssel együtt. Olyan zsinagógát akartunk, ami megfelel egy fiatal vagy középkorú ember igényeinek. Volt egy-két ember, akinek ez nem tetszett, ők azt szokták meg, hogy pénteken imádkoznak, aztán hazamennek. Most péntekenként hatvan ember van itt, a gyerekek kiabálnak, nyüzsi van… Bevezettem a héber oktatást, ami jelenleg már három szinten működik, Talmud-Tóra és zsidó filozófia „beszélgetéses-tanulás” is van hétköznaponként. Reggeli istentiszteletet egy héten kétszer tartunk. Megnéztük, hogy mire van igény, és úgy alakítottunk ki mindent. Márciusban elindult a szombat reggeli negyed órás gyermek-istentisztelet is.

 – Bevált? Jönnek?

– Egy rabbi egész nap azon gondolkozik, hogy hogyan lehet még több embert behozni a zsinagógába. Van itt egy kislány, aki zsidó óvodába jár, az apukája elöljáró nálunk. Először egy barátnőjét hozta, aztán kettőt, hármat, és itt van három gyerek a hat szülőjével. Rájöttem, hogy az ötéves gyerekek szinte több embert csalnak le a zsinagógába, mint a rabbi. Amikor idekerültem, fontosnak tartottam, hogy legyen egy óvónő péntek este. Egy kisgyerek nem képes végigülni az istentiszteletet, és ha unja, nem érti, akkor ki tud menni, ahol az óvó néni figyel rá, mesél neki a heti szakaszról. Nekem 5-6 évembe telt, hogy ne vonja el a figyelmemet, ha egy gyerek végigrohan a zsinagógán. Aki nincs hozzászokva, annak zavaró lehet. A körzet elöljáróságába is csak olyan emberek kerültek, akik valóban dolgoznak. Többen visszamondták a jelöltséggel járó megtiszteltetést, mert úgy érezték, nem tudják kellő felelősséggel vállalni. Fiatal az elöljáróság, a nyolc tagból egy van, aki 50 évnél idősebb. Az elnökünk Ladányi György, 30 éves. Emellett van egy holdudvar, akik ugyan nem vállaltak tisztséget, de segítenek. A másik, amit fontosnak tartottam, hogy a közösség kötődjön a zsinagógához, járuljanak hozzá a közösséghez, legyen havi 500 forintos tagdíj. Így tudtuk kialakítani ezt a helyet is, ahol most vagyunk. A Síp utca segített, de az 50%-át mi álltuk. Amikor idejöttem, nagyon lelkes, nagy tudású embereket találtam, de a hely úgy nézett ki, mint egy autó, amiben még kormány sincsen. A feleségem nagyon sokat segített, végig mellettem volt. És a hívek is mindig adnak valamit, itt majdnem minden felajánlásokból lett: az asztalok, a székek, a berendezés. Az emberek lelkesek, ha valamit a sajátjuknak éreznek, a zsinagógát, a közösséget. A következő projekt a bővítés lesz, mert kinőttük a termeinket, új padokat készíttetünk, és a templomban felújítjuk a parkettát. Szerintem a zsinagóga egy szolgáltatás. Ne azért járjanak ide az emberek, mert az apjuk is ide járt, ezért nekik is ide kell. Fontos, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy a zsinagógát maguknak csinálják, nem arra kell várni, hogy az állam eltartson bennünket. Van saját honlapunk (www.zsinagoga.net), könyvtárunk, játszóterünk is, és

folyamatosan pályázunk. Az elmúlt két és fél évben híre lett a közösségnek, kezd ismertté válni, sokan látogatnak meg bennünket, mert kíváncsiak ránk..

 – Kívülről nemigen látszik, hogy ez zsinagóga…

– Van egy kőtábla, azt én raktam föl. Amikor idekerültem rabbinak, elkezdtem körlevelet írogatni a barátaimnak. Sok barátom írt vissza, hogy itt vannak, de nem találják a zsinagógát. Meguntam, hogy nem látszik, szereztem egy kőtáblát a Csáki utcai zsinagóga pincéjéből, és ezen túl mindig úgy fejeztem be a levelet, hogy „Keresd a kőtáblát!”.

Rick Zsófi

(eredeti változat)

 
 
 
 
REBECEN ESTHER JUNGREIS ELŐADÁSÁRA JEGYEK NÁLUNK IS KAPHATÓAK (Jungreis plakát.jpg)
Close